Szombaton voltam fogyatékos táborban. Lelkileg kevés dolog tud annyira megterhelni, mint amikor fogyatékkal élő emberekkel találkozom. Csak álltam ott és néztem ezt a sok felnőtt testbe zárt gyereket, akik a legkisebb ajándéknak is tiszta szívből tudnak örülni és akiknek soha nem lesz fogalmuk arról, hogy mi zajlik körülöttük.
Volt közöttük egy fiú, aki mindig akkor kapott epilepsziás rohamot, amikor valami izgalom érte. Amikor megörült valaminek.
Ha most úgy gondolod, hogy közhelyeket puffogtatok, akkor menj el egyszer egy ilyen táborba. Nem leszel happy, de több leszel egy kicsivel.
#49
2005.07.11. 20:07 Balint
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dasmodel.blog.hu/api/trackback/id/tr42175519
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
