Das Model

Minden felvételiztető kedvenc kérdése. Erre a kérdésre szerintem nincs jó válasz. Mert a kérdés sem jó. A helyes kérdés így hangzik:

Így képzelted el magadat öt évvel ezelőtt?

A válasz egyszerű: Nem.

Kezdődik a félév. Másoknak, nekem nem. A valamiért még mindig üzemelő egyetemi e-mail postafiókomba egyre-másra pattannak be a kurzusokat, témákat meghirdető levelek. Mellette pár munkatársam - de rühellem a kolléga szót - is még vissza-vissza jár az alma materébe restanciáit pótolni. A Duna túloldalán is érdekes a világ.

Azt kell, hogy mondjam: hiányzik. Hiányzik most először igazán az egész hajcihő. Az első előadások, a követelmények, az ismeretlen tartomány. Hiányzik az új, az érdekes, amit szép lassan megértek és látom működni. Hiányzik az elmélet, amiből gyakorlat lesz és a kezem között valóság.

Amikor nagy büszkén elhúztam az iparba a lelkem mélyén tudtam, hogy eladom magam.

Azt hittem nem fogok nagy árat fizetni. Két dolog érdekelt mindig: a dsp és a telco. Dsp itthon csak fékrendszer szinten van, én meg hangbuzi voltam. Maradt a telco. Jónak tűnt elsőre, talán másodjára is, kemény alapokat kaptam otthonról. Felvettek és én örültem. Azt hiszem.

Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem ez az ára. Hanem, hogy minden álmommal le kell számolnom. Szorgos kis hangya leszek, aki pakolja a bitet, tolja a kódot. Egy repi telefon, kis fizu emelés. Ezt kapod ha jó hangya vagy. Az agynak nincs csoki, se kockacukor. Valakinek ez elég. Nekem egy ideje nem.

Egy ideje gondolkozom, hogy biztos ki akarom-e fizetni ezt az árat?

Elég erős a kontraszt, hogy miközben én épp preprocessort játszok, mert még azunk sincs, máshol mások azt tanulhatnak, amit akarnak. Én pedig nem. Nekik van lehetőségük választani, nekem már alig.

És nem érezném ezt, ha nem tűnt el volna az az érzés, amitől jó volt az egyetem. Mert ott volt kaland, volt meghódításra váró ismeretlen, volt az egészben tudomány és művészet. Itt meg nincs, csak ipar. IPAR.

Röviden és velősen kb. fél év korporét kódreszelés után - ami azt jelenti, hogy a napi kommittolt kódot nem sorban, hanem karakterben méred, kb. 10-20 között - gyorsan kellett valami statisztika, hogy mennyi kód van adott flag mögött. Az okos ember ilyenkor megnézi a preprocessort, a frusztrált meg nekiáll a világ legszarabb programozási nyelvén kódolni. Perlben, pontosan.

Gyorsan összedobdtam egy parancsori argumentum olvasót, némi file handlinget - btw $file_handler->close nem működött IO::File-ból kreált objektum esetén - és már is ott voltam a ,,parser'' függvénynél. Először valami sokciklusos szart próbáltam összehozni, de amikor légvédelmi szirénaként felvillant agyamban a gányolás utja, akkor váltottam valami egyszerűbbre. A megoldás egész tetszetős volt, straight forward, nehezen általánosítható, de alacsony komplexitásnál könnyen érthető. De elkúrtam. Egy kissé.

És akkor magamba néztem és elkeseredtem. Itt ülök egy éve, állítólag szoftvert fejlesztek, de perlben nem tudok megírni egy nyúlfarknyi parsert, hibamentesen. Másodjára.

I deserve to die.

Felesleges ömlengés helyett arra szorítkozom, hogy a cyberpunk él és egy giga korporációnak dolgozom. És ez fele annyira sem örvendetes.

Egy felettéb izgalmas és érdekes interjúban Alan Kay azt mondja:

It would allow you to think the kinds of thoughts you need to think without worrying about what type something is, because you have a much, much wider range of things. What you’re paying for is some of the checks that can be done at runtime, and, especially in the old days, you paid for it in some efficiencies. Now we get around the efficiency stuff the same way Barton did on the B5000: by just saying, “Screw it, we’re going to execute this important stuff as directly as we possibly can.” We’re not going to worry about whether we can compile it into a von Neumann computer or not, and we will make the microcode do whatever we need to get around these inefficiencies because a lot of the inefficiencies are just putting stuff on obsolete hardware architectures.

És amikor az általam kiemelt részhez eljutsz, hirtelen felcsendül egy rock and roll dal. Az a dal, amire te egyből headbangelni kezdesz, olyan mint a Back In Black vagy a TNT, vagy az Aces of Spades vagy a Raining Blood vagy bármi más. Mert az az idézet az a rock and roll mérnöki megközelítésben. Alan Kay egy rock and rolll arc, csak nem F-dúrban, hanem Smalltalk-ban gondolkozik. Te pedig hirtelen nevetségesnek érzed a nyelvet amiben pistikézel és a környezetet, amiben hekkelgetsz és rájössz, hogy a pop kultúra része vagy és egy kurva slágert se tudtál megírni. Nemhogy egy Raining Bloodot. Na csá.

vagyok, amikor nincs kedvem dolgozni. Egyébként meg a depresszió és a mizantrópia kerülget.

Van.

c" a' c" b' a' g' a' f' g' c' f' g' a' b' c" c" d" c" c"
tá tá ,ti ti ti ti, tátá,tátá,ti ti ti ti, tá ti ti,táá,tá szünet

c" a' c" b' a' g' a' f' g' c' f' g' a' b' a' g' f' f'
tá tá ,ti ti ti ti, tátá,tátá,ti ti ti ti,tátá,táá,tá szünet

g' e' g' f' e' d' e' c' d' g c' d' e' f' g' g' a' g' g'
tá tá,ti ti ti ti,tá tá,tátá,ti ti ti ti,tá ti ti,táá,tá szünet

g' e' g' f' e' d' e' c' d' g c' d' e' f' e' d' c' c'
tá tá,ti ti ti ti,tá tá,tátá,ti ti ti ti,tátá,táá,tá szünet

http://www.vatera.hu/szamitogepasztal_kerekes_kihuzhato_nma_123199572.html

Életem 33%-a ipari titok. Ebből kifolyólag két út áll előttem. Vagy csillagozva írok, hogy a ******** folytatott megbeszélés alapján én leszek a ******* felelőse, ami maga után vonja, hogy tegnaptól én felügyelem a ***********-t. Nagyobb rálátásom lesz a ***** szekcióban folyó fejlesztésekre mint pl. a ****** vagy a ****** implementációjára.

B verzió, hogy folyamodok a blogolás és wiki ügyi hivatalnál egy inside bloghoz, amit aztán olvashat a sok finnugor meg germán barbár az intraneten. Te meg nem, már ha érdekelne egyáltalán.

A C verzió, hogy írok ide érdektelen dolgokat. A D meg az, hogy megoldom köztesen. Ez utóbbit most el is vetem, mert nem látom értelmét annak, hogy azon aggódjak, mikor basznak ki azért, mert a kelleténél több ETSI meg ITU szabvány számát írtam le egy bekezdésben.

Veszek egy kibaszott gitárt és megírom az évszázad albumát.

De hogy mennyi középszerű fos dől mostanság a magyar ugarból kifele...

Karácsony volt, innétől a fele sem tréfa.

Helyesnek érzem azt, ha úgy nyitom a posztot, hogy:

Sajnos fogytán van a gyöngy egy Worriorra se telik és ahogy elnézem Sad Mac se lesz (pedig már kipixeleztem).

Ja igen, diplomaterv. Megcsináltam a fejezet címeket, ha ügyes vagyok már az oldaltörésekkel csinálok 8 oldalt (fuck yeah). Továbbá kezdenek befutni a szükséges információk, lassan írhatom. Csináltam némi költségvetést idő szempontjából, hogy a két ünnep között tudom meghúzni úgy a dolgot, hogy az újévben már csak csiszolni kelljen. Meglátjuk mi lesz. Január 7-én nem kipihenten fogok munkába állni, lehet.

Úgy bizony. Elérkezett ez is, mostmár komolyan. Még szabadságot is vettem ki, ugyanis munka mellett sok mindent lehet, de agyi tevékenységet hosszú távon folytatni csak nehezen.

No persze első napunkat amolyan kerülgessük a forró kását/latex kódot napnak vehetjük. Felfedeztem, hogy Kiindulási művemet, amely egy évvel ezelőtt született mérnöki tervezés néven, részint újra kell írnom, de módfelett megnyugtatott az a tény, hogy az olyan cheatek, mint

• másfeles sorköz
• 2.5cm margó mindenhol
• 1.25cm kötési távolság
• 11-es betűméret
• minden fejezet új oldalra (ez saját találmány)

nagyban segítenek a kívánt oldalszám (45) elérésében. Ehhez még hozzá hekkelünk némi forráskódot és kész.

Viszont nem annyira megnyugtató az a tény, hogy olyan bullshit action point-okat kell beiktatni, mint

• feladatkiírás pontosítása és részletes elemzése
• előzmények (irodalomkutatás, hasonló alkotások), az ezekből a diplomatervező által levonható következtetések. A szakirodalom önálló, kritikai elemzése.

Felfoghatnánk úgy is, hogy ennek örülni kell, hiszen írhatok egy pár bekezdést (figyelem 15 oldalért folyik a harc) arról, hogy nem Moszkvában hanem Szentpétervárott és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. No meg kritikai (egy szót mondok: muhahaha) elemzése a szakirodalomnak.

Időzzünk el egy kicsit ennél a két szónál: Kritikai elemzés. Ízlelgessük! Hmm...

Hmm.... Hmmmmhmmmm...

Hmmhmmmmm....

Aki tudja, hogyan születik a szakirodalom, az nem ír le ilyet. Lásd PHD Comics ide vágó kockái. Minden cikk egy Stahl Judit szellemiségében fogant akadémiai muffin: Gyorsan valami finomattudományosat!

Időnként ezt érzem a 3GPP/ITU-T/IETF szabványok kapcsán is, de azok implementálásval legalább a piacon versenyképes maradsz na...

Mégis botor dolog lenne úgy summázni ezt a szombatot, hogy lófaszt se csináltam. Lásd:

Ráadásul nem elégszem meg a már meglévő gyöngyözések reprodukciójával. Jön ugyanis valami, amitől behu-besza (© Kiss Ádám) kedves olvasó. Mégpedig ez:

Ha nem vágod elsőre, akkor annyit mondok (amellett, hogy buzi vagy): Make WOR not LOVE!

Ma írtam egy-két stoner riffet. A alaphangos blues skálára. Az utóbbi időben blues skálában gondolkozom csak. Jó az a három fél hang egymás mellet, szeretem.

Ahogy pár napja a Balatonon a zord időjárást. Kimentünk a hullámtörő végére. Barátságtalan volt a víz és fújt a szél, hideg is volt. A gát végig vörös kövekkel van rakva.

Egyébként új Faszfej őrmester van a cégnél. Faszfej őrmester minden magára csorgatott "kultúráltság" máz ellenére sem képes úgy megkérni arra, hogy mutasd meg a kártyád. Ebből simán következik, hogy bármilyen jó kedvvel jöttél is be, de mire felérsz a lifftel már beköpsz a szomszéd boxba csak, hogy kiadd mérged (© Moldova György).

Szent György-hegy csúcsáról alig látszik a tó. Van viszont félúton egy kulcsosház a semmi közepén, az erdőben. Oda kéne menni egy hétre.

Kimaradt szavak: doom, sludge, southern. Helyezd el a megfelelő helyre, a megoldást küldd be levelezőlapon.

Diákéveim utolsó napján egy kis k-európai, magyarisztános, nyugatbalkános csokorral örvendeztetem meg magam és drága olvasóimat. A téma az iPhone, a forrás az Appleblog.

További infó, hogy az Apple nyomatékosan megkérte az hazai T-Mobile-vezetést: mindenki szíveskedjék megvenni magának saját pénzéből az iPhone-t, senki se szaladgáljon ingyenmobillal.

Már csak nyolc nap van hátra a startig, jövő pénteken nálunk is boltokba kerül az Apple mobilja, persze még mindig nem tudjuk, hogy mennyibe fog kerülni, vagy hogy milyen előfizetéseket lehet majd mellé kötni.

Amúgy amit én tudok aszerint a T-Mobil azzal számol, hogy egy nap alatt eladják a kontingenst, aztán karácsonyig egy darab szifon sem jön az országba hivatalos csatornán.

Azt meg kétlem, hogy egy nap alatt elvinnék mindet. A netes csatornákon kívül semmi felhajtás nincs a cucc körül, ami mondjuk fura és érthetetlen, de ők tudják.

Egy T-mobilos forrás szerint annyira megy a hagyományos mobil eladás, hogy azért nem kavarnak nagy port az iPhone körül, nehogy bezavarjon...
Egyébként ha megnézed a cseh O2 honlapot, ott már most microsite, visszaszámlálás, elő-regisztráció van, itt nálunk meg SEMMI!

Nézd meg a lengyel Era-t. Árak, konstrukciók, minden. Hétfő óta kint van.

Szóval az év koncertje elmarad. A sírás már nem segít, a zenekar a szervezőkre hivatkozik, a szervezők technikai okokra. Én meg arra, hogy 8,125*10^3 forintom áll a dologban, amit szeretnék mihamarabb visszakapni.

Tegnap még reménykedtem egy hivatalos indoklásban, mára már szinte nem érdekel. Ez az ország az elmaradt konertek országa, zum beispiel:

• Alice In Chains
• Smashing Pumpkins
• Roisin Murphy
• Down
• The Hives
• usw.

Fekő Ádám, az egyik PlanetZ munkatárs tökéletesen fogalmazta meg a problémát:

szerintem ez már vicces. magyarországon csak fesztiválra lehet hívni zenekarokat.

Az ilyen és ehhez hasonló elmaradásokkal - nem érintve azt, hogy vajon miért... - azt érjük el, hogy az elővételek még jobban visszaesnek (ellentétben a világ többi részével, ahol ezt így illik és sokszor ez alapján kalkulálnak), a koncertlátogatás kultúrája meg a jelenleginél is mélyebbre kerül.

Ez utóbbi pedig jól fogja éreztetni a hatását minden szinten, a kisfalusi művháztól a Budapest Sportarénáig.

Egy kicsit sírok, de pl. nekem ez már a második koncertem 12 hónapon belül, amit a fellépés előtt egy nappal lemondanak ilyen-olyan okok miatt. Ráadásul hivatalos indoklás általában nincs, csak út- és fórumszéli pletykák holmi sérülésekről, alacsony eladásokról, stb. Valahol kifejezetten zavar, hogy nincs rendes kommunikáció a szervező részéről, hogy mi steiß van. Egyrészről odaadtam látatlanba a pénzem a szervezőknek és ha már szolgáltatás nincs, akkor legalább korrekt eljárás legyen. Nem, a pénz visszafizetés nem korrektség, az alapvető. Másrészről, hogy akar egy szervezőiroda bármelyik érintett tagja másnap a tükörbe nézni és elvárni, hogy a koncertlátogatók legközelebb is megbízzanak benne, ha erre sem képes? Nem, nem bűnbakot akarok, hanem feketén-fehéren legyen leírva, hogy miért. Ha leírják, hogy azért mert elment 300 jegy és beszart a turnémenedzser, akkor oké. Okuljon a magyar. Ha azért, mert szilánkosra törte magát az egyik zenész előző nap a backstage-ben, akkor is oké. De, hogy íly módon engedik a pletykákat burjánzani, az valami hajmeresztő, komolytalan, nevetséges és leginkább felelőtlen. Nehogy már az egyik support zenekar énekese mosakodjon helyettük, héló!

Visszatérve az idézethez: Még jobban ráerősítünk a fesztiválosdira, ami spirálban le fog gyűrűzni a legkisebb zenekarokig. Biztosan látni akarod a zenekart? Fesztiválon nézd meg. Nem akarsz vagyonokat fizetni érte? Fesztiválon nézd meg. Kíváncsi vagy fiatal bandákra? Fesztiválon nézd meg.

Magyarisztán, az van.

Hello World!

A képen Emily Haines látható, aki leginkább a Metric-beli munkássága kapcsán ismeretes, már ha.

A felvétel a Live at Metropolis DVD(rip...)-ből let kiemelve, ahol Haines kisasszony éppen egy kecses mozdulattal jelzi a színpadi kontrollért felelős hangmérnöknek, hogy kevés az ének.

Teszi mindezt úgy, hogy közben egy pillanatra se áll meg a produkcióval, nem szól, csak jelez az ujjával, amit az avatatlan szem akár holmi izgalmas táncmozgásnak is gondolhatna - hiszen abból is van bőven a felvételen -, pedig.

Amiért az egész érdekes az, ahogy ezt teszi, pontosabban ahogy valamit nem tesz. Nem üvölt bele a mikrofonba, hogy lécci éneket ide előre, nem teszi ezt két szám között sem és nem vág pofákat sem és végképp nem gesztikulál feleslegesen. Mert profi.

 Nehéz szülés volt, de meglett. Jó étvágyat!

powered by ODEO