Röviden és velősen kb. fél év korporét kódreszelés után - ami azt jelenti, hogy a napi kommittolt kódot nem sorban, hanem karakterben méred, kb. 10-20 között - gyorsan kellett valami statisztika, hogy mennyi kód van adott flag mögött. Az okos ember ilyenkor megnézi a preprocessort, a frusztrált meg nekiáll a világ legszarabb programozási nyelvén kódolni. Perlben, pontosan.
Gyorsan összedobdtam egy parancsori argumentum olvasót, némi file handlinget - btw $file_handler->close nem működött IO::File-ból kreált objektum esetén - és már is ott voltam a ,,parser'' függvénynél. Először valami sokciklusos szart próbáltam összehozni, de amikor légvédelmi szirénaként felvillant agyamban a gányolás utja, akkor váltottam valami egyszerűbbre. A megoldás egész tetszetős volt, straight forward, nehezen általánosítható, de alacsony komplexitásnál könnyen érthető. De elkúrtam. Egy kissé.
És akkor magamba néztem és elkeseredtem. Itt ülök egy éve, állítólag szoftvert fejlesztek, de perlben nem tudok megírni egy nyúlfarknyi parsert, hibamentesen. Másodjára.
I deserve to die.
