Egy mozdulat csak, épp a megfelelő
pillanatban apró, de számottevő.
Az idézeteket folytatva, azt hiszem Hajós mondta azt, hogy szeretne olyan okos lenni most, csak kihagyná a pofonokat. Kihagytam volna én is. Akkor fáj legjobban, ha igazságtalan és mégis igazságos. Ott ültem és leköpve éreztem magam azért, amit nem én követtem el. Felteszem a kérdést, amit Michael Duglas az Összeomlásban: Én csak azt tettem, amit mondtak, akkor miért kapom ezt?
Igazi arconköpés az, amikor már arra se találnak érdemesnek, hogy leköpjenek. Amikor nevetnek rajtad, hogy ez egy vicc. Én nem tudom, hogy most ez egy Kabos-féle bohózat, vagy az élet tényleg ennyire bizarr? Minden hibám ellenére elkúrtam jelentősen sok időt arra, hogy kijavítsam a régi hibáimat. Közben csak azt nem vettem észre, hogy az alapvető kérdésre nem találtam választ és az sem válasz már, ami régebben akár az is lehetett volna.
Nem, az életnek van egy listája és nem vagyok rajta. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy egyenes arányban van az akarat a valósággal, de ez nem az a pillanat. Azt mondja nekem valami: "Menj innen, nincs itt semmi keresnivalód." Elmegyek egy kicsit, aztán megnézzük mi van az utca túloldalán.
Basszátok meg.
#157
2006.02.24. 21:27 Balint
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dasmodel.blog.hu/api/trackback/id/tr63175407
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.