Végül arra a döntésre jutottam, hogy nem megyek be holnap vizsgázni.
Persze ezt régebben basztam el. Valahol ott, hogy megpróbáltam egyszerre három dolgot csinálni a plazmatévé és az orrlyukonhányás ünnepe között. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerre két dolgot sem vagyok képes csinálni - nemhogy hármat.
Ettől mondjuk egész szemeszter alatt szenvedtem. Egyrészt ott volt a kutatás - aminek az OTDK manifesztációját holnap kéne leadni -, amire nem volt hetente egy teljes napom se. Maximum, amikor csináltam azzal, hogy délután eljöttem nyelvtechről. Nos, most nyelvtechből pótzh-zom, úgy holnapután.
Legszívesebben elmennék biciklizni apám öreg favoritján, beváltva a legnagyobb áttétre, közben valami könnyed muzsikát hallgatva.
Inkább piálnék minden este, nem tételeket írnék vagy jegyzeteket olvasnék. Úgy a 4xsör+1xbecher fejadagomat. Aztán álmosan bambulnék ki az kilencszázhatos ablakán, stb, stb, stb...
Természetesen most vizsgaidőszak van és arra kellett rájönnöm, hogy kurvára elegem van a tanulás ezen formájából. Amit el tudtam fogadni ezelőtt három évvel - azt, hogy a tudást abban mérik, hogy vissza tudok mondani egy állítást - mostmár nem vagyok képes. Igen bazmeg, tudom, hogy miért úgy vannak az indexek, de ha egyszer ezt implementálom (mert úgye azért numerikus módszer, ehh...), akkor fasznak tanuljam meg fejből. Áhh...
Ott van mellette maga a kutatás is. Jó-e ez így? Lesz belőle publikáció, otdk szerintem nem, diploma valószínüleg. Aztán? Lehet, hogy el kéne menni inkább bitet lapátolni tcp/ip stack-be, vagy forgalmat méretezni collstokkal. Az olyan világi dolog, az most jól fizet.
