Arra gondoltam még pár hete, hogy jól végigdokumentálom, hogy lesz egy rakás alkatrészből egy bicikli, ami gurul, de aztán egyszerűen csak összeraktam mindenféle felhajtás nélkül.
Különös élmény 10-14 év után újra azzal szembesülni, hogy (klasszikusok után szabadon) Egy a sebesség. Ha gyorsan tekerem gyorsabb, ha lassan tekerem lassabb. Minden esetre egy jó középtempóba be lehet állni (húzós, mint egy rock nóta), a 44/16 erre optimális választásnak tűnik. Ha jön egy emelkedő, akkor ki kell állni, de ez a legkevesebb.
Teszt útnak egy Colbert híd és vissza lett beütemezve. Az már az első 2 km-en kiderült, hogy az nyeregcső rövid az ülés pedig extra kényelmetlen. Persze ezek cseréje be volt tervezve, de a hét szűk esztendőre való tekintettel csak a következő hónapban. Egy enyhe kattogást is ad ki a lánc, ami annak köszönhető, hogy az egyik láncszem vékonyabb, mint a többi (majd ha lesz lelkierőm, aki nekiesek a láncbontóval). A slick gumi és a merev villa adta irányítási élményt szokni kell, de visszafele ezzel sem volt gond. A hajtókar 175mm, ezért élesebb kanyarokban érdemes vigyázni.
Végezetül annyit, hogy nagyon jó élmény egysebességes gépet tekerni, tökéletes városi gép.
