Das Model

Azt hiszem törvényszerű az, hogy amikor egy nap egynél több dolgot akarok elintézni, akkor valamelyik nem jön össze. Ennek hatására a már elintézett dolgoknak is kevésbé örülök - megsavanyodok, mint az uborka. Apropó!

Kraftwerk: Tour De France Etape 1. 3 perc 40 másodpercnél felfedeztem egy új modulációt az alapdallamban. Kicsit reszelősebb lesz tőle a szaund. Aztán végighallgatva újra a számot rájöttem, hogy végig jelen van, de itt kerül a felszínre. 

Kedves lányok! Kérlek titeket, hogy ne hordjatok műszálas harisnyát nyáron! Eszméletlen büdös tud lenni a lába (jó)pár embernek és az igazán kellemetlen. De ha már teszitek, akkor különféle szerekkel kezeljétek kecses lábfejeteket és topánotokat. Nem az imperialista piac karmaiba akarlak titeket hajszolni, de így mindenkinek jobb lesz.

A nagyváros egyetlen (?) nyilvános rekortánján futkározva arra lettem figyelmes, hogy sokan utolsó marék erejüket arra fordítják, hogy a fáradtságtól eltorzult arcukra egy kevésbé árulkodó kifejezést erőltessenek. Nem megy nekik, de az eredmények nagyon mókásak.

Elindultam a garázsba, ahol a családom fő csokoládétartalékai vannak. Csak harminc méter volt hátra, amikor felfedeztem valamit a kulcscsomón: Nem volt rajta a garázskulcs. Valaki elvitte! Én pedig csokoládé nélkül maradok! Ennél mélyebbre nem lehet süllyedni.

Két héttel ezelőtt váltig állítottam, hogy vissza fogom utasítani azt az ajánlatot, amelyre más igent mondana. Ma viszont, amikor megtették igen elbizonytalanodtam. Azt hiszem eladom magam kilóra.

Ismét bunkó voltam kedves szomszédommal ezzel mélyítve a jó szomszédsági kapcsolat alapjának helyén tátongó mély gödröt.

Két éve dédelgetek egy elképzelést magamban, amelyre vonatkozólag hamarosan döntést kell hoznom. A dolog már csak azért is veszélyes, mivel két év munkáját vághatom haza vele és még többet a jövőre tekintve. Butus kis naív vagyok.

Fröcsögök, szítok, uszítok, elégedetlenkedek. Harcos forradalmár mivoltom újra előtör és naívan tekint a világra.

Megkezdődött a meteorológiai nyár, közölte egy pocakos hölgy éjszaka a televízió képernyőjén.

Valahol pár hónappal ezelőtt elvettek tőlem több óra alvást és semmittevést, amit azóta sem kaptam vissza. Erre most nagyon  szükségem lenne.

Vérem egy óvatlan pillanatban elemelte egy csillagtököt a bejárati ajtó mellől, amely már több napja ott árválkodott. Még senki sem kereste rajtunk, azt hiszem jó lesz a vacsora.

A mai nap sikeresen vizsgáltam meg, hogyan alkalmazható a gerilla hadviselés oktatási intézmények falai között. A legfontosabbak: Rejtőzködni, tudni kell és aludni csak nyitott szemmel!

Jelenlegi elfoglaltságaim segítségével sikeresen építek be karikákat szemem alá és maratom különféle anyagokkal gyomromat. 

A por és az aszfaltról visszasugárzó hő eszembe jutatta azt az értést, ahogy valahol egy üveg sörrel és egy szál cigivel a kezemben állok és a világ teljes nyugalmával nézek egy koncertet. Azt hiszem itt a nyár.

Voltam bakelitet túrni. Végignéztem 100 lemezt, de csak egy Hobó albumot találtam. Kiszettem a tokból. Törött volt. Vérzett a szívem, miközben visszacsúsztattam a helyére.

Azon gondolkoztam, hogy túrok magamnak egy sokat ígérő bakelitet, felrakom otthon és végighallgatom úgy, ahogy régen tettem ezt az összekuporgatott pénzen megvásárolt kazettákkal. Figyelmesen, nyugodtan, csak a zenére koncentrálva.

Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy nem az a gond, hogy szarban vagyunk, hanem az, hogy lötyögtetik.

Az elmúlt hét a betegség jegyében telt. Volt amolyan láz szerű ténfergés, ami miatt másfél nap betegszabadságot engedélyeztem magamnak. Aztán a hét végére torokfájdalom lett úrrá rajtam, amelyen a hideg sör sem segített, de muzikális hatékonyságomat sikeresen fokozta.

Ha két magyar ember találkozik, akkor három dolog történik. Esznek, isznak, beszélgetnek. Esznek - annyit, hogy már rosszul vannak tőle, de még gyűrik - mintha három hónapja tartana a böjt. Aztán isznak - annyit, hogy az alkoholmérgezés határára kerülnek, de még bírják. Majd beszélgetnek egymással - mindenféléről, leginkább összevissza, a kívülálló számára leginkább zagyvaságnak tűnhet.

Az eposz nagyjából lezáródott. Pénteken lementem a hangszerészekhez, megkaptam rendberakott húrosomat, fizettem sok pénzt. Elég jól megcsinálták (jack csere is volt), a F# és G# zörgése megmaradt - igaz nagyon mérsékelt változatban.

A hangszerészekkel való találkozás eszembe juttatott valamit. Még pedig azt, hogy anyai ágon minden felmenőm kétkezi munkából él(t) meg. Nagyapám asztalos volt, az ő apja hentes, nagybátyáim között van asztalos, autószerelő, erdész. Anyám sebész, testvérem pedig gyógytornász. Én pedig nem tudok a két kezemmel alkotni úgy, mint ők. Gyermekkorom egyetlen falova nagyapám kezemunkája volt, ahogy a kishajóm is (három árbócos!). A hangszerészeknél pedig pont ez jutott eszembe: Ahogy ránéznek arra a fadarabra és megmondják merre áll, mi a baja. Az az érzék hiányzik nekem, az a tudás, ahogy a feladatukhoz hozzáfognak. Aki tehetséges kétkezi munkával keresi kenyerét. Aki nem, abból lesz a mérnök.

Az eposz folytatódik. Levittem a szervízbe az egész cumót, teljes beállítás (így mondják ezt). A művelet által generált plusszköltség kissé zavar, de most milliós ösztöndíjjal a zsebemben mondhatom azt, hogy ugyan.

Duzzogó kismalac formám ismét a csúcson a mai nap negatív élményeit nem tudja semmi sem ellensúlyozni. Nem várt többletköltségekbe vertem magam és ez nem csak rajtam múlt. Bementem a boltba és kértem kifejezetten olyan húrt, mint amilyennel szállítják az eszközt. Kifejezetten, még típusnevet is mondtam. Nickel nem volt, kaptam rozsdamentes aczélt. Hazavittem, felbontottam, behúztam, megvágtam és akkor vettem észre: 34"-ra van méretezve, nekem 35" kompatibilis kellett volna. A pénz oda, áru megbontva, Én pedig véresre sírtam a két szemem.

A HV olvasókat azért nem szeretem, mert ha mögöttem ülnek a buszon, akkor magyarázás közben folyton csapkodják és rúgdossák a háttámlámat.