Das Model

Már második alkalommal súrolom erőteljesen a Deak téri metrómegálló felújított mozgólépcsőinek stop gombját övező fém védőalkalmatosságot. Egyre figyelmetlenebb leszek.

Egyetlen egy ügyes(?) mozdulattal sikerült elvágnom négy ujjamat. Vinnyogva kötöttem be *plast-tal, majd rá kellett jönnöm arra, hogy bal kézzel nem tudom rendesen megmosni a jobb fülemet. Ilyenkor némi rokonságot érzek Lumpy-val, a Happy Tree Friends balek rénszarvasával.

Reggel gyomorgörcs, délután enyhe kiszáradás, este kimerültség, általánosan pedig koncentrációs zavar a jellemző. Viszont! Großmutti visszatért, teljesen tiszta a tudata, tehát mindenki örül. Fel kellett fedeznem azt a tényt, hogy vészesen öregszünk - családilag. Lassan ott tartunk, hogy a fiatalabbik generáció indul el korábban otthonról és ér haza később. Ez rossz előjel.

Großmutter nincs jól. Régóta nincs jól, de ma nagyon nincs jól. Nem ismeri fel a gyerekeit (nagyszülőnek/unokának nézi őket). A hipoxiás állapotban mindenki ilyen, de mindig megszeppenek, ha a tankönyv valóra válik. Hüpp.

Olyan sok minden történik néha a városban, hogy mindenről lemaradok. Emberek szerepelnek a tévében, furcsa emberek tárgyalnak nem túl hiteles emberekkel, eközben ideges emberek rohangálnak mindenfele. Nagy idegeskedésemben én is felszálltam kedvenc buszomra, amely az első 40 méter megtétele után dugóba került. Ez pedig épp elég volt ahhoz, hogy lenyugodjak és kifelé bámuljak az ablakon, mindenféle órára vetett ideges pillantás nélkül.

A fokozatos terhelés csak az elmémben létező fogalom. Megvalósulását eleddig még nem tapasztaltam meg. A valóság inkább bináris logikát követ. Vagy láblógatás van, vagy hajtás végkimerülésig. Az útóbbi állapot velejárója persze a karikás szem, cigaretta, kávé és általános fáradtság.

A körúti lakás mindig egy álom volt számomra. Egy karnyújtásnyira a négyes/hatos, éjszaka nem kell kilómétereket sétálni és a hó magától elolvad. A bérház belső udvarára lenézni és egy nagy slukkot szívni a cigiből, miközben a város halk lüktetéssel mondja neked: Otthon vagy. Gyökértelen urbánusként a körúti lakás maga az álom.

Tökörtojás, bacon, pirítós. Ezzel az összeállítással bármikor képes vagyok legalább egy órára hazavágni magam. Csak révülten bámulok ki magamból és próbálom minél kevesebb mozgással eltölteni azt az időt, amíg gyomrom megbírkózik tartalmával.

Talán a Sajnosbatár fogalmazta meg legjobban az Énekejl című dalban azt az életérzést, amely néha napján orvul megtámad. Tény, hogy az életérzés kialakulásához szükséges jópár év tapasztalat, amely arra ismegtanított, hogy megértsem a vers sorait, de legalábbis úgy gondoljam, értem mit akart mondani a szerző.

Az elsatnyulás egyik első jele az, hogy nem bírom ki evés nélkül a délelőttöt. A mai alakításom is egy hajszálon múlott. Lassacskán rá kell áldoznom minden reggel tizenöt percet a szendvicskészítésre, különben végem.

Már több hete figyelem az MN olvasókat. Nem nehéz őket megfigyelni, hiszen MN van a kezükben. Azt a megfigyelést tettem, hogy módfelett udvariantlanok a tömegközlekedési eszközökön, az arcuk savanyú és az öregebbek még büdösek is. Kérem szépen a médiának hatalma van!

Két dolgot hagynék ki a felkelésből. A gyomorfájdalmat és a fáradtságot. Ezeket leszámítva már-már örömet okoz, de nem ér fel egy meleg kávéval. Azt hiszem az előbbi két negatívumot egy lágy fekete kávé egyensúlyozza ki.

Ha veszel egy terepjárót, csak azt ne kérdezd meg: Ez jobb mint a versenyautó? A tegnapi Macians-ban elkövetett legnagyobb hiba az volt, hogy egy Mac Mini-t akartak összehasonlítani egy Dual G4 800 Mhz-es géppel. Aki kicsit is utánaolvas, az tudja, hogy a dual G4-es processzorkártyák 2 Mbyte L3 cache-sel érkeznek, amely párhuzamosított alkalmazásoknál erősen megnöveli a performanszot. Vettem egy traktort, de azért benevezek a gyorsulási versenyre.

Jövő héten sztrájkol a BKV. Ez egy csúnya húzás, de tudom: A srácok egy nemes cél érdekében teszik. Azt hiszem a főpolgármesteren kívül mindenkinek jobb lesz (naív fasz vagyok ismét), ha a főpolgármester megbukik. Kétmillió bunkó pesti és pest-környéki fog megharagudni a sztrájk alkalmával. Máshol ebből egy forradalmat is simán kihoznak - meglátjuk nálunk mire lesz elég.

A legtöbb embernek a XII. kerületről a Városmajor, a Normafa és az egyre magasabb lakásárak jutnak eszébe. Tény, hogy ezen kívül nem túl sok minden van ott, de vannak erősen elhanyagolt utak, amelyeket a Főkefe untermensch kategóriába sorol. Az ilyen utakon a lejárt hó jégbe fordult és erősen megnehezíti a továbbhaladást. Az egyik ilyen utca ráadásul lejt is, így sikerült félúton megindulnom visszafele és az alján kikötni.

Fontos megjegyeznem, hogy több mint 3 hónap után először ma volt melegem a buszon. Lehet, hogy megtaláltam a bussz legjobban fűtött pontját - a buszvezető fülkéje után?

Testvéremet tegnap eljegyezezték. Bevallom vegyes érzelmekkel fogadtam a kissé megkésett hírt (ugyanis ma tudtam meg). Kicsit úgy érzem, mintha testvérem nem teljesen önmaga lenne, mintha inkább lenne ez egy pánikreakció, mint igazi vágy. Szerencsére én érzek így, nem pedig Ő és ez így van rendjén.

Kicsit túrtam a sablont, így már olvasható, de semmiképpen sem szabványos. Alapvevtően érvényesül Murphy azon meglátása, hogy ami elromolhat, az el is romlik.

Amit viszont kurvára nem írtam le az Igyeners-en az az, hogy az egész Level Exit koncert hátterében mi minden állt. Nem is állt ez rossz kifejezés, egyszerűen csak leperegtek a szemem előtt az események, amelyek megtörténtek jópár éve. Ahogy Bazsa bejelentette, hogy kilép pont egy nappal azután, hogy leszerveztem a veszprémi koncertet - szar volt visszatáncolni. Ahogy Rácz megsértődött és több, mint egy fél évig képtelen volt megbocsájtani neki, pedig végső soron miatta lépett ki. De ez sarkítás. Azért lépett ki, mert tudta mit akar csinálni és nálunk ezt már nem tudta csinálni. Bazsa akkor meghozott egy döntést és most láttuk mindannyian: Jó döntés volt. Boldog volt, élvezte - nálunk soha nem volt ilyen lelkes. Azt hiszem Balázst most tudtam elengedni végre, most sikerült abba belenyugodni, hogy más utat jár. Az ember néha reménykedik, hogy élete végéig azokkal zenél együtt, akikkel elkezdte, de ez általában nem jön be.