Amikor nekiláttunk jammelni a próbateremben, akkor úgy éreztem ez a legjobb dolog ami ma történhet velem. Gyűrtük a funkyt, nagyon funky volt, imádok jammelni. Aztán a szokásos "következő próba" kérdésre az egyik zenésztárs anyagi helyzetére való tekintettel a "majd telefonálok" választ adta. Elfoglaltsági okoból öt hónappal ezelőtt próbáltunk utóljára.
Sajnos - ahogy minden más, amivel mostanság foglalkozok - sötét tónust kapott. Elérkezett a várva várt pillanat, kész a lakás, már minden ott van. Azaz majdnem minden. Hiányzik a konyha és egy kedves családtagom közbeavatkozásának köszönhetően egy ideig nem is lesz. Három nap alatt a végre beinduló konyha project úgy omlott össze, mint a homokvár, ha földgyaluval hajtanak át rajta.
Igyekeztem a kisebb problémákat nyugodtan lekezelni és az egész költözéshez optimistán hozzáállni, de mostanra minden erőm elfogyott. Igazi bánatblogger fordulattal élve azt is mondhatnám, hogy "elmenekülnék innét valahova messze", de igazából csak azt szeretném, hogy menjen mindenki a picsába. Csak egy kicsit, amíg lenyugszom.
Megyek, pakolok.
#52
2005.09.10. 21:27 Balint
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dasmodel.blog.hu/api/trackback/id/tr31175515
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
