Das Model

A fogyasztásról annyit, hogy az rossz a gazdaságnak. Ennek (és egyébként pénztelenségemnek) tudatában kompromisszumos fogyasztó vagyok. Erről most sokat tudnék beszélni (írni), de csak annyit mondok, hogy: Terepjáró-szindróma. Majd kifejtem mi az.

Ger azt mondta, hogy még mindig nem tud magyarul írni - számára a vesszők elhelyezése egy probléma. Mire mondtam, hogy nálam az a megoldás, hogy, mindenhova, rakok, ahol, úgy, érzem, hogy, kell,. Legyen több, mint kevesebb alapon. Persze Ettől az írásom CSV formátumú lesz, de hát ez van.

Egyébként meg tizenhatszor futom le a sztenderd köröket (megnéz ezt, azt, amazt), mert képtelem vagyok arra koncentrálni, amire kéne. Persze több napja foglalkozom - a fogyasztási igényem kielégítésére irányuló tevékenységek megtervezése mellett - azzal, hogy vajon mire is kell koncentrálni. Arra jöttem rá, hogy sok mindenre kéne (kell) koncentrálni, olyasmire is, ami a befejzés pillanatában már haszontalan lesz. Gondolok itt egyes tanulmányaimra főleg. Persze alapesetben azt mondom, hogy senki se mondjon olyat, hogy "minek tanulom?", "soha nem lesz rá szükségem", "faszság". Aztán most ott vagyok (biztos a tavaszi fáradtság teszi), hogy azt mondom: szarok a farmra, fasznak kell ez. Nem azért, mert nem érdekel. Nem azért, mert úgy gondolom semmi hasznom sem lesz belőle. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy nincs tehetségem/időm/lehetőségem rendesen elsajátítani. Lehetőség a kulcsszó. A tehetség szó most (annyira) nem fontos. Válságidőszakaim vannak. Szóval lehetőség. Nem érzem a lehetőséget bizonyos dolgokban. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé tudom magam elképzelni egy laborban ügyködve, aztán kölköknek órát tartva, stb. Apám azt mondta, amikor megszülettem: "Azt akarom, hogy ebből a gyerekből váljék egy igazi kapitalista". Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy nem éppen egy "jó kommunistához" illő viselkedés ez. A lényeg, hogy piac. Viszont - és itt jön a probléma - a szakirányom és a lehetőségeim mintha ennek ellen dolgoznának. Vagy én dolgozom ellene, az is lehet.