Az is megérne egy szociálpszichológiai kutatást, hogy milyen folyamatok zajlanak le egy-egy sztívnót előtt. Aztán egy-két matematikusabb lelkületű ember nyugodtan ráilleszthet egy exponenciálisan növekvő görbét a pletyka/várakozás/jóslás cikkek populációjának ponthalmazására, az időtengelyen ábrázolva.
Aki valamennyire benne van az apple témakörben, azt persze bizonyos mertékben elkapja a gépszíj és maga is kezd elméleteket gyártani és az internet mekesebbik fele hirtelen a tízmillió piaci/technológiai/gazdasági elemző halmazává válik (lásd még: Magyarország, a tízmillió válságmenedzser hazája).
A dolog fokozódik, aztán a note alatt kiszivárgó információkból és később a teljes kivonatos írásokból és az apple.com akkurátus nézegetéséből kijön a végeredmény, hogy mik kerültek bejelntésre. Utána megmarad az exitatórikus állapot, jönnek az inside elemzések, hogy akkor most mi lesz, ettől mi mennyire változik és egyébként is. Jusson eszünkbe a simói mondat: Száz blog szed szét minden újsághírt egy pillanat alatt, de a százból kilencvenöt matt hülyeségeket ír.
Ha azt nézed, ez az egész nem más, mint egy játék. Vége a diktatúrának, nincsen már Beszélő, valakiknek sosem volt (miből maradtak ki), kell valami amiről lehet beszélni. Végülis kellemesebb pár integrált áramkörről vadul fantáziálni, vitázni, következtetni és elemzéseket írni, mint az aktuálpolitikáról. Mintha ez inkább hatással lenne az életedre, mint az, hogy a munkahelyed német tulajdonban van és aprópénzért adták el, neked meg esélyed sincs máshova menni.
