Das Model

Az megvan, ahogyan a magyar Apple fogyasztók Robin Hood-ja, Handrás megosztja a szakértelmet fényképezőgép ügyben Angyal "Fogalom nélkül" József blogján?

Vajon miért érez az ember enyhe seggszagot, amikor a Kis Magyar Kibertér prominens tagjai szakértelmüket és páratlan stílusukat az egy és igaz ügy érdekében a köz szolgálatába állítják?

Talán azért, mert sem szakértelem, sem stílus nincs? Arrogancia instead elegancia? Muhaha.

De talán nem is az a fontos, hogy pár embernél a újgazdagsági faktor 0.5 fölé mászik. Ami fontosabb, hogy a magyar ugaron nem az számít mit, hanem mivel. Drága fényképezőgéppel, számítógéppel, hangszerrel, stúdióberendezésekkel, autóval, biciklivel. Legyen egy vagyon. Az a fontos.

Arról olvashatsz, hogy milyen az új cucc. Gigamegapixel, 30 sebesség, 600 lóerő, megawattos teljesítmény, ezer(et) húr. Arról nem vagy csak ritkán esik szó, hogy a dolgok érted vannak. A fényképezőgép azért van, hogy Te fényképezz vele. Ne a megapixeleket imádd és a fokuszt. Mutasd meg azon keresztül, hogy Te hogy látod a világot... Egy megpengetett gitár nem azt a sok százezer forintot zengi, hanem amit lefogsz rajta...

Sok helyen az az érv: Nálunk/nekem mindenből a legjobb van. A baj az, hogy az illető elhiszi, hogy ettől ő is jóvá válik. Pedig sajnos nem...

Mert ebben az országban bizony nincs szakértelem. Főleg ott nincs, ahol technikai támogatás szükséges. Hiába a drága felszerelések, ha aki kezeli nem ért hozzá.

Arcolás, szakértés bőven van. Anno amikor a #3 basszusgitáromat vettem, betévedt az inkriminált boltba egy öregúr. Ránézésre jazz/latin vonalon mozoghatott és mondotta volt, hogy egy elektroakusztikus gitárt megnézne. Majd megemlítette, hogy épp fogott egy Johnsont nemrég, ami... És jött az arcolás/megszakértés a boltostól. Hát az nem minőség, ez itt az igazi... Pedig hiszem és állítom, hogy az öreg kezébe mindegyik ugyanúgy szólt volna: Kurvajól. Mert értett hozzá.

Ne szakérts, tanulj. Abból amid van.