Das Model

Válság van gecó. Érzem a bőrömön, hogy holnapra a tetőt is eladják a fejem fölül. A köcsög kormány, csak az tehet róla. Búúúúúú.... Itt mindenki lopik!

A faszom se gondolta volna, hogy ha megmásszuk az utolsó emelkedőt, akkor ott vagyunk a reptéren. Hazajöttem és egy olyan levél fogadott, hogy egyből azt kerestem az agyamban, hogy mivel szabotáljam el. Nem tudom mi legyen, de valamit majd csinálni kell. A nagy bázisugrás vagy zechs koma null vagy gerinctörés lesz.

Az élet császára vagyok.

A tegnapi nap igazi mérközése Svábhegy vs. Pajesz volt. Nos 1:0. A terv az volt, hogy - én mint tökös legény - egy szuszra feltekerek. Persze ifjonti bohóságomban elfelejtettem, hogy ezt régebben is nagy szenvedés árán csináltam meg (de megcsináltam!!!). Az eredmény pár megállással tarkított szenvedés lett. Legkedvesebb élményem az a vén fószer, aki engem látva közeledni megállt a járda szélén és nézte, ahogyan szenvedek. Már vártam, hogy mikor mond valami öregurasan lesajnáló bíztatást, de megkímélt ettől. Ettől függetlenül egy kellemes gutaütést kívánok neki. A magyarban van egyedül bekapcsolva az a gén, amely hatására az ember a szenvedő másik embert bámulni kezdi?

Ma nagyon repined bastard biker voltam. Biztos a sok Satyricon hallgatástól. Ezért most rock kúrára fogom magam. És, hogy stílusos legyek:


\m/

Your Theme Song is Back in Black by AC/DC

"Back in black, I hit the sack, I've been too long, I'm glad to be back" Things sometimes get really crazy for you, and sometimes you have to get away from all the chaos. But each time you stage your comeback, it's even better than the last!

\m/ Ez nem véletlen. Rock on!

Nesze. :-)

Nos. Remekül sikerült szétdarabolni a régi sablont, de cserébe semmi sincs a helyén. :-) Igen, mi mind egyediek vagyunk.

Habár Safari alatt még nem működik rendesen, meg félkész is ez az új freeblog, de azért jáccok vele egyet.

Ide kéne menni. Csak kár, hogy messze van és nem értek hozzá. Pedig biztos jó.

Nos. A papírforma bejött. A tintapatron akkor fogy ki, amikor épp 200 oldalt nyomtatnék. A lefolyótisztító is pont akkor nem kapható, amikor már nem folyik le semmi. Megyek shopni.

Geci álmos vagyok. A gond az, hogy csak fél hat lesz és holnap vizsgázok.

No. At least but not last. Beszippantot a MySpace zenekari portálja és nekiláttam tört angolosságommal írogatni a posztokat a zenekarról. We are moving into web2.0 direction. Szerintem a Web2.0 zenekar az gmail-t használ, a koncerteket és próbákat google calendarban szervezi, a koncertfotókat flickr-ben publikálja, myspace-en rakja ki a dalokat, valami elfogadható motoron blogol és CC licensz alatt adja ki a dalait. Vagy valami ilyesmi.

Update: Ja bocs. És természetesen minden új dalt podcastol is.

Aktuális kedvenceim: Jecano. Egyébként meg leszólt kedves Péter, hogy irritálja a nyélen rakni szófordulat, ezért az autós forgalomban haladni szófordulattal fogok élni ezentúl. Az autós forgalomban való haladás módfelett veszélyes dolog!

Vettem bringát, pirosat. Raktam nyélen és megszegtem a kreszt. Egyszer a körúton átvágva, mert nem húzódtam le jobbra. Magyarázat: Mivel a sáv egyenes és jobbrakanyar volt egyszerre, ezért nem kockáztattam, hogy barátságos autóstársak elcsapjanak jobbrafordulásuk közben - míg én egyenesen aprítok. Másodszorra egy jobbosban hajtottam át egy autó előtt. Kb. két perccel később értettem meg, hogy neki volt elsőbbsége. Ha csak arra gondolok, hogy három éve van jogosítványom és még vezetek is (néha)... Cselekedetem több mint siralmas.

Tehát nyélen rakni nagyon nehéz, mert egyszerre kell tudni a kreszt és betartani (másoknak, hahahaha), közben meg ügyesen megszegni. Elnézést mindenkitől előre is. Megígérem, hogy igyekszem nem bekerülni a balesetire anyám keze alá. Hallod Anyu?

"De nagyon fontos, hogy minden számítás azt mutatja, egy erőteljes iskolaintegráció, mondjuk olyan, amely a jelenlegi átlagosan 100 fős iskolai létszámot 150-re emelné, ez országos szinten legfeljebb 2 %-kal csökkentené az oktatási kiadásokat. Ha pedig drasztikusan, 200 fős minimális létszámot célul kitűzve próbálna fellépni, hát kiderülne, hogy ez is legfeljebb csak 5%-os kiadáscsökkentést jelentene országosan."

Ferikém, októberben az a 2-5% is kurvára számítani fog. Forrás.

Vajon nem ellentmondás-e a szolidaritás szó környezetében tíz (tizenöt?) millió ember helyett 2 akárhányszázezerre hivatkozni? Szerintem az.

Próbaterem felülről.

A fogyasztásról annyit, hogy az rossz a gazdaságnak. Ennek (és egyébként pénztelenségemnek) tudatában kompromisszumos fogyasztó vagyok. Erről most sokat tudnék beszélni (írni), de csak annyit mondok, hogy: Terepjáró-szindróma. Majd kifejtem mi az.

Ger azt mondta, hogy még mindig nem tud magyarul írni - számára a vesszők elhelyezése egy probléma. Mire mondtam, hogy nálam az a megoldás, hogy, mindenhova, rakok, ahol, úgy, érzem, hogy, kell,. Legyen több, mint kevesebb alapon. Persze Ettől az írásom CSV formátumú lesz, de hát ez van.

Egyébként meg tizenhatszor futom le a sztenderd köröket (megnéz ezt, azt, amazt), mert képtelem vagyok arra koncentrálni, amire kéne. Persze több napja foglalkozom - a fogyasztási igényem kielégítésére irányuló tevékenységek megtervezése mellett - azzal, hogy vajon mire is kell koncentrálni. Arra jöttem rá, hogy sok mindenre kéne (kell) koncentrálni, olyasmire is, ami a befejzés pillanatában már haszontalan lesz. Gondolok itt egyes tanulmányaimra főleg. Persze alapesetben azt mondom, hogy senki se mondjon olyat, hogy "minek tanulom?", "soha nem lesz rá szükségem", "faszság". Aztán most ott vagyok (biztos a tavaszi fáradtság teszi), hogy azt mondom: szarok a farmra, fasznak kell ez. Nem azért, mert nem érdekel. Nem azért, mert úgy gondolom semmi hasznom sem lesz belőle. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy nincs tehetségem/időm/lehetőségem rendesen elsajátítani. Lehetőség a kulcsszó. A tehetség szó most (annyira) nem fontos. Válságidőszakaim vannak. Szóval lehetőség. Nem érzem a lehetőséget bizonyos dolgokban. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé tudom magam elképzelni egy laborban ügyködve, aztán kölköknek órát tartva, stb. Apám azt mondta, amikor megszülettem: "Azt akarom, hogy ebből a gyerekből váljék egy igazi kapitalista". Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy nem éppen egy "jó kommunistához" illő viselkedés ez. A lényeg, hogy piac. Viszont - és itt jön a probléma - a szakirányom és a lehetőségeim mintha ennek ellen dolgoznának. Vagy én dolgozom ellene, az is lehet.

Konzumáltam cipőt. Az elkövetkező hónapban több konzumációs akciót fogok végrehajtani. Veszek pulóvert (pull over hahahaha), biciklit, könyvet, telefont, gardróbszekrényt, toronyórát lánccal. Elbaszom a pénzem röviden. Miért? Mert fogyasztó vagyok és fogyasztani fogok.

Na. Az van, hogy erősítő kálvária van. Mark (a III.) makacsul kipukkasztotta az új biztosítékokat, ezzel jelezve meghibásodásának komoly mivoltát. A negyedik eldurrantott biztosítéknál erőt vettem magamon és nem próbálkoztam tovább - tekintve, hogy a hangos zúgáson kívül más nem jött ki belőle, addig a tizedmásodpercig, amíg nem égette szét a biztosítékot. Ez két szempontból is gáz. Egyrészt Mark (a III.) már túlvan a pubertás koron (a 28-ik évét tapossa), így megfelelő szervízt keríteni neki igencsak nehéz lesz, másrészt nem magyar állampolgár (csak 110V-on beszél), így az esetleges alkatrészek beszerzése tovább bonyolódhat.

Jövő héten elkezdek kutakodni, addig halkan pityergek. Mark (a III.) egyébként így néz ki.

Épp olvasgatom kedvenc robothcharom specifikációját és belefutottam ebbe a mondatba: "A simple explanation for persons familiar with binary data representation". Hirtelen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Az egy dolog, hogy az ember sok mindent elfelejt élete során, de talán a kettes számrendszert nem illik - amennyiben az illető programozásra adja a fejét. Persze azon is elgondolkozhatunk, hogy mi vitte rá a kedves fejlesztőket, hogy ezt így írják bele. Apokalipszis most.

Egy évig hanyagolt programozási nyelven újra kódolni olyan mint reszelővel rejszolni. Kissé kellemes, de módfelett fájdalmas.

Valaki emlékeztessen a következő választások előtt, hogy váltsak sok forintot euróba, majd esés után vissza és gyorsan vegyek rajta valamit. Köszi.

A borokról mindig valami furcsa jut eszembe.