Das Model

Új tag a zenekarban. A neve Metronóm. Kedves srác, habár elég monoton és néha unalmas is, de nagy benne a segítő szándék. Mi pedig azt (a kezdeti ellenszenv ellenére) szívesen vesszük. Összepróbáltunk vele három-négy nótát. Múlt héten elég nehezen ment - megvan a maga játékstílusa -, de ma már egész jók voltunk együtt. Volt persze dal, aminek háromszor szaladtunk neki, de csak sikerült a végére. Arról nem beszéltünk, hogy véglegesen beszáll-e - korai lenne erről beszélni vele -, de én remélem, hogy igen. Nem kell minden próbára lejönnie, de azért mindig szívesen látjuk.

Politikai takarékra kapcsolom magam. De vasárnap este, hujjujj.

Új fotók a bányából. Vagy katt a jobb oldalon.

Ja, és ne menjünk el amellett a tény mellett, hogy valami tudásalapú társadalmat kéne itt csinálni.

Az a nagyon izgalmas, hogy mostmár nem készülhet közvélemény kutatás, így a vita hatásáról sem tudunk semmit. Tehát most itt vagy nagy pofáraesések lesznek vagy bejönnek a tippek. Annak ellenére, hogy várhatóan alacsony lesz a részvételi arány, érdekes lesz az egész. Söröket behűteni, vasárnap este 7-től az izgalom a tetőfokára hág.

Másrészt arra kellett rájönnöm, hogy alapvetően az a nagy gond, hogy a demokrácia olyan mint az érdekegyeztetés. Ha kompromisszum van (azaz próbálunk mindenkinek adni valamit), akkor az senkinek se jó. Ha meg valakinek jó, akkor a többieknek nem. Érthetően se Viki, se Feri nem ment bele ebbe a kérdésbe ma, pedig igazán érdekes lehet, hogy pl. hogyan hangolják össze a minimálbér növelését a vállalkozások támogatásával. Biztos én vagyok korlátolt, de mintha ezek egyszerre nem nagyon megvalósíthatóak. Ha százezer lesz a minimálbér akkor mi lesz a sávos adózással? Mindenki csúszik felfele? A közalkalmazotti bérek emelésénél ugyanez a kérdés. Egy köcsög megjegyzést megengedek magamnak: Ugyanaz a Vállalkozó, aki azt mondta Vikinek, hogy most itt kurvára kell pl. asztalos, az négy év múlva könnyen azt mondhatja, hogy kurvára kell bádogos. Akkor most minek képezzük az embereket? Mi lesz az asztalosokkal majd? Hiszen, akkor ők már nem kellenek, nem?

Hát ez a TV vita csalódás volt. Kb. minden előre el volt döntve. Feri kicsit túlszínészkedte, meg átment agresszívba a vége fel, Viki meg folyamatosan jött a nézzünk magunkba és a balek dumával. A közepére Feri elfáradt, de a végén szépített. Viki a második felében szépített, de az első felében siralmas volt. Azt a panelproli dolgot sehogy sem értettem, tekintve, hogy Feri azt mondta, hogy nem panelprolik, mire azt mondta Viki, hogy ne panelprolizzon le senkit. Most akkor mivan? Figyelmeztetek mindenkit, hogy aki nekem idejön meghányi-vetni ezügyben a dolgait, azt rövid távon kénytelen vagyok inzultálni. Lent mint fent, Don Visaint Fülig Pajesz.

Süt a nap. Jó idő van. Gödöllőn minden fán van fagyöngy. Törökbálint mellett az adótoronyról két TV-t dobtak le. A képcsövük ripityomra tört. Egy gyakorlatvezető azt mondta "nem ribanc, gubanc". Rubik egyik játékra gondolt. Ismerek egy embert, aki az elsők között látta a rubik-kockát. Rubik apja repülőgépeket tervezett. A vitorlázó repülőgépeiből látható pár darab Budakeszin. Nézd meg, egész érdekes formaviláguk van.

Már a gondolataimat sem tudom leírni. Mert nincsenek. Hangulatok vannak, meg érzések. Gondolatok nincsenek. Elmentek. Beletettem őket a papírokba - mint papírgyáros ezt teszem. Az érzésem az, hogy egyre kevesebb az időm, a türelmem, az akaraterőm és a kedvem. Ezer dolgot csinálhatnék, de semmire sem jut idő, amikor pedig jutna csak nézek magam elé.

Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi hiányzik. Aztán rájöttem. A tehetség. Nem kell erőltetni kérlek. Letiszult és azt merem(?) mondani, hogy nem vagyok tehetságes. Innét fakad az, hogy amit más öt perc alatt megcsinál, ahhoz nekem órák kellenek (figyelem, a függvény exponenciális). Persze görcsösen próbálok én is megfelelni, úgy csinálni, mintha tudnám. De valahol sejtem, hogy nekem az nem úgy jön. Nem csípőből. Sebaj, tehetségtelen emberekre is szükség van. Ugye.

Az van, hogy kb. szerda óta egy borítékra várok, hogy kiteljesedjenek kreatív energiáim, de az a boríték nem jön. Ellenben jött egy újabb betegség, ami elég gyors lefolyásúnak tűnik (kop-kop), de semmiképp sem kellemes. Sőtmitöbb, újabb anyagi csőd közeledik felém, mert mint a fogyasztói táradalom megbecsült (haha) tagja konzumálni szeretnék.

Gyémántosra csiszoltuk a múlt héten megírt dalt. Szerkezetileg ugyanaz, mint a legutóbbi három dal - egyszerű, érthető, semmi felesleges sallang. Kegya szerint ez az egyéni hang jele.

Más. Tavaly nyáron volt egy fontos mondata a volt főnökömnek: "Ha dolgozni akarsz ezen a területen, akkor ilyen szarokat kell írnod." Mindezt a szervervásárlásdöntéselőkészítésibaszra értette. Mostmár meg sem lepődöm, hogy azt tanulom, hogyan kell ehhez hasonló papírokat megírni. Szeretnék gyerek lenni. Úgy öt-hat éves. Játszani szeretnék a játékaimmal, legózni sokat, hógolyózni, szánkózni, nyáron úszkálni és szeretném egyszerűen látni a világot. Olvasni is megtanulok szívesen, de inkább rajzolgatnék a lapokra.

Halk a hangcuccom vagy kezdek megsüketülni. Pedig öröm és bódottá, mert 3dB-t levesz a zajból a próbatermünk szigetelése. Épületgépészetileg ez annyit jelent (pontosabban akusztikailag, amihez ebben az országban állítólag senki sem ért - mint ahogy máshoz sem), hogy kb. fele olyan erős a zaj, ami visszajön a falról, mintha csupasz beton lenne ott. Ami pedig annyit jelent, hogy nem süketülünk meg. De tényleg. Persze a bizarr továbbfolyása nem áll meg itt. Bekapcsoláskor Mark (a III.) ki is aludt. A biztosíték kiégett. Ez van, ha az ember egy érett, közel harmincas erősítővel rendelkezik.

És nem volt képszakadás. Szerencsére van más basszusfej is a teremben és csodák csodája aznap megírtunk egy újabb számot is.

A meglepődés pedig az, amikor az ember felkészül arra, hogy megy valahova és az indulásig az időt a frissen szerzett C64 joystick-kel tölti. Aztán a pedig meglepődik, hogy a folyósóra kinézve barátainak igen jelentős része közeledik az ajtaja felé. Mivan? Meglepődtem nagyon. Meg köszönöm!

Egy mozdulat csak, épp a megfelelő
pillanatban apró, de számottevő.

Az idézeteket folytatva, azt hiszem Hajós mondta azt, hogy szeretne olyan okos lenni most, csak kihagyná a pofonokat. Kihagytam volna én is. Akkor fáj legjobban, ha igazságtalan és mégis igazságos. Ott ültem és leköpve éreztem magam azért, amit nem én követtem el. Felteszem a kérdést, amit Michael Duglas az Összeomlásban: Én csak azt tettem, amit mondtak, akkor miért kapom ezt?

Igazi arconköpés az, amikor már arra se találnak érdemesnek, hogy leköpjenek. Amikor nevetnek rajtad, hogy ez egy vicc. Én nem tudom, hogy most ez egy Kabos-féle bohózat, vagy az élet tényleg ennyire bizarr? Minden hibám ellenére elkúrtam jelentősen sok időt arra, hogy kijavítsam a régi hibáimat. Közben csak azt nem vettem észre, hogy az alapvető kérdésre nem találtam választ és az sem válasz már, ami régebben akár az is lehetett volna.

Nem, az életnek van egy listája és nem vagyok rajta. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy egyenes arányban van az akarat a valósággal, de ez nem az a pillanat. Azt mondja nekem valami: "Menj innen, nincs itt semmi keresnivalód." Elmegyek egy kicsit, aztán megnézzük mi van az utca túloldalán.

Basszátok meg.

Nagy remekség van láthatáron. Négy ceruzaelem kell bele meg egy TV a közelben. A hétvégére már nálam kell lennie!!! TV-t a próbaterembe!

Úgy illene, hogy arról írok milyen a terem, meg milyen az első próba.

A terem kiválló, kicsit nedves talán. Ez persze javul fog, ha vége a télnek. A próba meg mégjobb volt, mert végre hallottuk egymást rendesen. Ráadásul a fejünk se szakadt le három óra után se. Egy kicsit még pöcsölni kell a hangzással, aztán minden nagyon jó lesz. Igyekszem panorámaképet csinálni a teremről, de könnyen lehet, hogy ebből se lesz semmi.

A képeket nézegetve egy dolog jutott eszembe. Mostmár biztos, hogy be fogunk kattani a próbák alatt a fal színeitől. Rátok nézve ez egy dolgot jelent: Több, betegebb és jobb nótát fogunk írni. Blues-grind, gore-pop és jazz-punk shimán, persze mindenhol ethno-funk hatásokkal.

Felkerültek a képek a szigetelt és üres próbatermünkről. Lehet gyönyörködni.

Hazahoztam régi basszusgitárom. Kb. egy órán keresztül vakartam róla a koszt és nem hiszem, hogy mind lejött.

Főzzünk! Hagymaleves, alaszemuá. Vegyél 2-3-4 fej hagymát. Ezek legyenek közepes méretűek. Ha bazinagy hagymáid vannak, akkor inkább 2 darab. Nos, ezeket vágd fel és dobd bele egy fazékba (azért előtte hámozd meg, köszi). Dobj rá egy kis olajat és dinszteld meg. Bevallom, fogalmam sincs mi az a dinsztelés, de marha szakértősen hangzik. Tehát csapj alá 3/4 lángot és "süssed". Amikor már nagyon unod és a hagyma is vesztett a szerkezeti stabilitásából (azaz üveges), valamint azt tapasztalod, hogy néhol barna, akkor dobj rá egy nem annyira púpos evőkanál lisztet. Azzal még pirítgasd egy kicsit (ne várd meg míg leég), aztán dobj rá 2 liter vizet (a statisztikai hibahatár szerint lehet +- negyed liter eltérés). Most jön a lényeg. Rakj bele (hús)leveskockát. Két literhez úgy 2 db, esetleg 2 és fél kell. Aztán még majorannát, petrezselymet, borsot, sót. Apropó, sót rakhatsz pirítás közben is. Vegeta nem kell, a leveskockában csomó ízfokozó van. Aztán tekerd közepes lángra és hagyd egy órát. Néha kavargasd. Hajlamos kimászni a szentem, tehát figyelj oda rá azé'. Most válassz. Vagy van az, hogy sima kenyér rá sajt és az pirítva. Ezt szépen adod mellé tálalásnál. Vagy csinálsz kenyérkockát és megpirítod (gyk. bebaszod a mikróba és sokáig mikrózod). Ekkor reszelt sajtot adsz mellé és a tányérba előbb raksz kenyérkockát, rá sajtot és úgy rá a levest. Ennyi. Jóétvágyat. Ha nem sikerül gyakorolj. Ha sikerül szívesen.

Ezennel lezárom a szavazást. Azaz úgy értékelem, hogy a beállt arányok nem fognak (jelentősen) változni. Szeretnék köszönetet mondani annak a hat embernek, aki szavazott. Ebből egy embernek azért, mert látott fantáziát a podkasztolódásomban, a másik ötnek pedig azért, mert talán szeretnek textmode-ban (vagy inkább, mint audioként) és megóvtak súlyos anyagi kiadásoktól. Tehát a blog marad szöveges.

Sokat gondolkoztam azon, hogy legyen új design. Arra jutottam, hogy legyen, de jól megfeneklettem az ötleteimmel, másrészt változások várhatóak. Amit tenni fogok, az max. egy div-esítés, némi css huszárkodás. De az se biztos. Evvan.

Szigetelés day three is over. Kb. 99%-kal vagyunk készen. A fennmaradó 1% engem nem zavar. Kegyát spec. zavarja két tábla kinézete, de azt csak akkor csinálhatja meg, ha nem vagyunk ott. Fotók is lesznek valamikor, legalábbis remélem. Ezzel kis blogom próbateremszigetelős minisorozata lezárult. A stáb nevében is köszönöm. Csók.

Kedveseim. Most felteszek egy kérdést, ti pedig szavaztok, ok? A kérdés a következő: Menjen-e át a blog audióba, magyarán csak pofázós, itunesbanletöltős, vagy mp3banletöltős posztok legyenek, vagy maradjak szöveges. Kettő együtt nem lesz, mert nincs mindenre időm. Így is baszogat Twztd, hogy nem írok máshova. Szóval kérlek szavazzatok (előre is köszönöm):

Szeretnék egy nagy asztalt. Ezen az asztalon lenne sok hely, sok papír és kütyük. A mini, meg a külső egységei. Mindig lenne egy ilyen A3-as jegyzetbiszbasz előttem, amire tudok firkálni. Szeretnék egy nagy asztalt.

Gondolkoztam egy kicsit, hogy hol kezdjem. Kétféle kezdés van a témában. Az egyik a basszusgitáros lelkivilágával kezdődik, a másik a Line6-szel. Kezdem az utóbbival.

Van a Line6, mint (amerikai) sikertörténet. A cég a jack csatlakozó recsegését és a húrszakadást leszámítva mindent lemodellezett már gitár területén. Van nekik pluginjük, erősítőjük, gitárjuk, basszusgitárjuk, ládájuk, effektjük, minden szarjuk magyarán. Egy dolog nem volt eddig a termékskálában: Basszusgitár erősítő.

Aztán van a basszusgitáros. Ez egy végtelenül cuccbuzi állatfaj. Amíg egy gitáros vesz egy pickupot a gitárjába, addig a basszusgitáros 2x cserél hangszert. Tökéletes basszusgitár nincs. Mindig új kell. Tökéletes erősítő sincs. Mindig új kell. Természetesen a kóreai/vietnámi/kínai hangszereket le kell nézni. *köpés* Az etalon az, amit nem lehet megfizetni. Legalább van miért küzdeni...

Nos, ma reggel jött az email, hogy elkészült a Line6 LowDown fantázianévre hallgató (kurvára fantáziadús név) basszuskombó családja. Van aránylag sok watt, erősítőszimuláció, effektek. Ami azt illeti a Line6 nem kockáztat. Mivel kombó ezért max klubbokba jó. Ki játszik klubban? Az amatőr zenekarok. A koncepció ugyanaz, mint a Spider II esetén. Rakjuk bele a (Bass)POD legfontosabb tulajdonságait egy erősítőbe, amely megfizethető az amatőrök számára (fontos információ a laikusoknak: a hangszeripart az amatőrök tartják el), hangsúlyozzuk a fontosabb paramétereket, majd gazdagodjunk (tovább).

Külön mókás a videóbemutatónál a három hangsúlyozott fontos tulajdonság: Critical Bass Tones, Essential Effects, POD Style Direct Out. Szinte érződik az egész videón (na meg úgy a Line6 honlapján is teljes mértékben) a PR részleg izzadságszaga. Critical Bass Tones bazmeg! Kiritkus, hogy tudja a fejed az Ampeg soundot, mert az annyira amerikai, mint a Harley. Meg a funk, az is nagyon kell. Érzem, hogy a kompresszor és az oktáver az a két effekt, ami nélkül ki se megyek a lakásból. Nem elég a H, baszok alá még egy oktávot. Persze kompresszort mindenre, basszusgitáros azzal kel. Az XLR csatlakozó is olyan dolog, ami manapság extra. Most köcsög vagyok, de érzem a Steve Jobs-i sugallmazást, hogy Critical Bass Tones. Már hiszek is benne, gyerekek tudjon a cuccom legalább 6 különböző hangzást.

Tuti siker, annyi biztos. Az amúgy is cuccbuzi basszusgitáros bagázs kap végre egy cuccot, amit lehet tekergetni, ők se maradnak ki a modellezés csodáiból. Az egész egyébként kurvajó lenne, csak ott van a marketing fosolás, amitől már kicsit büdös.

Szigetelés day three is over. Kb. 96%-kal vagyunk készen. A szigetelés persze nem tegnap volt, hanem csütörtökön (de persze ez nem számít szart se). A lényeg, hogy az ajtókon kívül - az apró résektől eltekintve - más szabad felület nem maradt a teremben. Az utolsó 4% jövő hétre marad, aztán takarítás, cuccolás és talán... próbálás is lesz. Lassan a hangszeren is azt a gombot keresem, amivel beindul a fúró, de csak visszaszokok idővel.

Egyéb érdekesség: Szerbiában egy webzine szerint kurvajók vagyunk.