Das Model

"Hát ez kő primitív..." Ez volt az első gondolatom, amikor meghallgattam a Wolfmother Dimension című számának első két riffjét. Aztán jött valami. Blues skála úgy, ahogy Én szeretem. Aztán Sabbath-szerű dallam. "Bazmeeeeg!" Benne van a kosz, a lassulás, a dög, a húzás. Aztán felmásztam a honlapjukra és megláttam ezt:

Ez nem egy generator party (persze az is lehetne), hanem Ausztrália. Hüpp-hüpp, ausztrál akarok lenni.

Nyílt zsidózás a Flickr.com-on:

Szigetelés day two is over. Kb. 90%-kal vagyunk készen. Holnap nem szigetelünk. Ez már jó hír. Fáj a tenyerem, az ujjaim, a hátam, kb. mindenem. Ger bíztatott minket, hogy itt mi még próbálni is fogunk, de valahogy nem tudtam elhinni. Délután feltette Kegya a kérdést: Miért nem tévézés a hobbink? Hát, jó kérdést.

Az első hevenyészett hangpróba is megvolt, mert délután unokatesómék próbáltak (akiktől csak egy padlófilc választ el). Ha beleszámítom azt is, hogy náluk nincs olyan durva szigetelés - sőt sima falfelületek is vannak -, akkor azt merem mondani, hogy egész jó. De nem merek mondani semmit, mert nem vagyunk a végén, nem bőgettük ki a saját cuccunklal. Az biztos, hogy a szabadon maradt felületeket (ajtók) le kell kezelni.

Szigetelés day one is over. Kb. 60%-kal vagyunk készen. Holnap jön egy két órás kemény etap, ahol a plafon maradék szabad felületét tüntetjük el, majd egy pöcsölős rész a kis részekkel. 100 db csavar, 100 db alátét, 100 db tipli és egy nyolcas fúrófej a betontűrő fajtából, valamint 30nm préselt polifoam.

Megvolt a mérés. Nagyon remek volt. Mint kiderült a műzajforrás túl lett vezérelve, aztán a biztosítéka kiment. A szigetelőanyagot is elhoztuk (9 tábla, egyenként 25cm vastag tömb), nagyjából minden eszköz készenáll. Persze kérdezi magától az ember, hogy mi a faszt keres regge fél nyolckor ébren, meg miért van az, hogy ha zenél, akkor miért melózik helyette? Válasz helyett egy-két megállapítás a tegnapi napon lefolytatott diskurzusokból:

- Észrevetted, ha itt egyenesen megyünk, akkor mindig melózni kell? Ha most jobbra mennénk, akkor próbálnánk...
- Te, miért kell nekünk zenélni? Gyűjthetnénk bélyeget... Habár akkor nem találkoztunk volna... Habár a Pecsában a bélyegklubban összefutottunk volna...
- Ilyen egy proli zenekar, nem próbál csak melózik.

Az van, hogy rábasztunk. Ma lett volna zajszint mérés próbateremben és majdnem tökéletes volt a konstelláció, csak az a kurva fehérzajgenerátor nem működött, amit a mérést végző delikvensek hoztak. Tehát a dolog holnapra tolódik, amikor mi már a szigetelőanyagokért rohanunk. Ha nem lesz holnap mérés, akkor csúszik a szigetelés, csúszik minden, mi pedig ha nem tudunk hét közben esténként dolgozni, akkor két hetet csúszunk. Ez több mint kellemetlen.

Remélem most nem zárom be véletlen ezt az ablakot. Több posztom is odaveszett így. Fogja faszom újraírni. Félévértékelés következik.

Nos. Ezennel lezárult a vizsgaidőszak, ami nagyon remek. Remek, mert már elegem volt belőle és remek, mert végre foglalkozhatok azokkal a dolgokkal, amelyeket eddig elhanyagoltam. Persze ez csak átmeneti időszak, hiszen két hét és kezdődik minden előről. Volt a fejemben egy lista, hogy mit kéne megcsinálni. Ebből kb. két-három tételt sikerül talán megcsinálni. Kigondoltam, hogy csinálok új design-t ide, de ha jövő héten nem, akkor nyárig sem. Van még egy konzumálós lista is a fejemben, erős anyagi csőd szaga van, pedig a legtöbb tételre szükségem van.

A konzumációs listámnak van egy darabja, amely mindenképpen magas prioritást élvez. Ez pedig a régi basszusgitárom. Kb. 3 éve adtam el unokatesómnak, mondván nem kell nekem két gitár, meg egyébként is. Ezt a döntésemet aztán szépen megbántam. Az első hangszer az első hangszer. Ha minden jól megy pár héten belül újra nálam van. A terv az, hogy kap egy teljes generál felújítást (kábelezés, jack aljzat és poti csere, húrláb javítás, nyakállítás, szintezés, stb). Ez persze benne lesz sok pénzben. Megfordult a fejemben a pickup csere, de amilyen rohadt drágák ezek a tekercsek, az felejtős. Persze nem fogom kibírni, hogy erről ne rakjak fel képeket. Bárki mondhatja, hogy értelme nem sok, hiszen van egy aránylag profi hangszerem. De úgy gondolom ennyit megérdemel, meg hátha lesz még hol használni.

Egyébiránt több következtetést is levontam. Nem szabad mégegyszer túlvállalnom magam. Soha többé nem veszek fel közismereti tanegységet. Más tanulság nincs. Talán annyi, hogy tájékozódni kell adott tantárgyaknál, mert néha a kívül szép belül fos.

Erős nyomonkövethetőség, íme. A jobb oldalt látható a flikűr biszbasz, a legfrissebb képekkel. Very uptodate.

Vannak képek az eseményről. Sajnos Ger egyik képen sincs rajta, így csak Kegyáért és értem lehet rajongani. Szerintem egészen csoffadtan nézünk ki, bennem semmi rocksztáros nincs. Ez kicsit lehangol.

Levittük az énekcuccot, ami a pénteken konzumált keverővel vált teljes rendszerré. A külső teremben (mivel a próbateremünk egy próbateremből nyílik) pálinkaszag és a múltkorihoz képest magasabban levő autóülések - mivel náluk az funkciónál székként. Nos, a mi termünkben egy bevásárlókocsi fogadott minket, néhány üres sörösüveggel. Tekintve, hogy a két terem között nincs zárható ajtó, így nem volt nehéz oda bebaszni. Egy kicsit morcos lettem, mert nem azért nyaltuk ki a termet, hogy tároló legyen belőle - ha még most üres is. Elsőre nem tűnt fel, de a termünkből eltűnt a pad és a két szék is. Hát mitől emelkedtek meg az autóülések? Remélhetőleg hamar felkerül a rács, de mindenképpen beszélgetnünk kell egyet a szomszédainkkal.

A hangcucc hibátlanul működött, nem volt gerjedés sem, a cdről benyomott zenék kicsit magasan szóltak, de a betonfal már csak ilyen. Jövő héten mérés, aztán valamikor nekilátunk szigetelni. Tud valaki 319 Forintnál olcsóbban padlófilcet?

Konzumáltam ma keverőpultot. Típus szerint Behringer Eurorack UB1002. Amennyiben felhördültél, hogy fos Behringer, akkor kérlek menj a picsába, mert te biztos olyan gazdag vagy, hogy egyből valami hatezer sávos keverővel kezdted. Köszi.

Ami azt illeti a 10 utal a sávok számára a 1002-ben, nem pedig a 02. Mert speciel két használható XLR bemenettel ellátott sáv van, a többi meg csak jack. Ilyen sztereó/monó csodák, de hát nekünk elég lesz kettő rendes. Aki meg nem volt ott amikor a sávokat osztották, az vessen magára. A cucc egyébként korrekt, van (természetesen csak a két rendes sávon) 80Hz alati vágás már nem tudom milyen meredekségű, de a füled amúgy is szarul működik abban a tartományban, tehát akár első fokú is lehetne. Többedszeri ránézésre is korrektnek tűnik a cucc, talán az FX rész kicsit nyögvenyelős.

Biztos léteztek tisztességes kereskedők, de javarészük éhen halt, a megmaradtak pedig titkos helyekre menekültek.

A mai nap nagy szívás volt. Még a legdörzsöltebb egyedek is elfelejtik a rutint, ha elhatalmasodik rajtuk a gyermeki öröm, amikor valami olyasmi kerül a birtokukba, amire régen vágytak. Sajnos Magyarországon a kereskedelemben (mint ahogy ez újra és újra bebizonyosodik) az alapvető nézet az lehet, hogy a kedves vevő fizet és örüljön, ha kap valamit. A pénzének elköltéséért dolgozzon meg a kedves vevő, gondolkozzon az eladó helyett is, figyeljen oda mindenre.

Olyan mosott szar vagyok. Olyan jól esik a Marduk most. "The ravagings through his homeland gave the dragon the realm of Sebes By saving his people from the turks and powers fatal to the flesh".

Az egyetlen ok, amiért megguglisodott a fejléc az, hogy érdekel hogyan működik ez az adsense.

Úgy érzem magam, mint egy mobiltelefon, aminek szar az akkumulátora és hiába mutat négyből kettőt, 2 perc beszélgetés után kikapcsol. Jelen esetben nincs töltő és valaki folyton telefonálni akar.

Fú gecó. Ami azt illeti úgy érzem nem megy nekem ez a két sornál hosszabb írás dolog. Egyébként néztem tegnap este Radikális Amputáció videókat és hát. Azt hiszem a Therion Vovin turnéja óta nem sajnáltam ennyire, hogy kihagytam egy koncertet. Azaz de. A Bolt Thrower-t ami most lesz Pesten. A lényeg, hogy Trendkillék olyan műsort csináltak, hogy beszarsz.

Írtam bejegyzést tegnap, amiben volt minden. Világmegváltás, egyéni nézőpont, siránkozás. Jaj, nagyon blogger volt. Szerencsére egy üzemszünet segített abban, hogy meggondoljam magam és hagyjam a faszba az egészet.

A médiákban szeretnék elhelyezkedni. Fiatal vagyok és tehetséges.

Papír megjön, barát megbánt, sört ittam. Most, nem akkor.

Hát. Van az, hogy én nagyon nem szeretek várni. Főleg arra, hogy valaki elvégezze a munkáját. Főleg akkor, amikor nekem arra nagyon szükségem lenne. Meg másoknak is. Jelenleg az a helyzet, hogy várok. Ami tök jó, de nem tudom, hogy mi a faszt lehet ülni pár oldal papír fölött. Nem vagyok egy munka bajnoka, ha kicsi és gyorsan megoldható dolgokról van szó - amelyek egyszerűen csak elhatározást kívánnak, nem heresérvet -, de két hetet ülni egy ilyen dolog felett módfelett geci dolog. Főleg, ha másnak fontos lenne.

Ezúton kérnék elnézést minden hölgy ismerősömtől, akit szíven ütött az iWiW üzenőfalán ejtett bejegyzésem. De egyszerűen ez az igazság, ha dolgozik az Y kromoszóma...

Nagyon fárasztó három napot tudok magam mögött és nagyon fárasztó egy hónap következik. Szeretek pihenni.

Minden napra jut valami remekség. A mai napra egy rossz mosógép. Kijött a márkaszervíz (bátor dolog, a gatyánk is rámehet) és persze pont ilyen alkatrész pont most pont nincs pont raktáron. Két ünnep között, vagy jövőre. Ebből jövőre lesz, érzem.

Holnap indul a karácsonyi turné, első állomás hegy, aztán onnét tovább. Fékezett habzású örömködés, meg minden ami ilyenkor kell.

Olyan élménybeszámoló nem volt, hogy a minap keresztbe álltam az utcán atóval, pedig fenn csüngött a friss téli gumi. Tanulság: A jeges út téligumiban is jól csúszik. Főleg, ha vagyok olyan gyökér és a kietlen mellékutcák hívásának eleget téve, a józan ítélőképességet sutba dova, a kelleténél nagyobb sebességgel kanyarodok balra. Katartikus élmény volt, ahogy tudatosult bennem, hogy a kormány tekergetése már nem befolyásolja a pályagörbét és a kocsi a Newton-i mechanikának eleget téve konstans v sebességgel indult meg egy parkoló autó felé, felvéve egy új inercia-rendszert.

Becsapódás nem volt, megvártam míg megállunk (valahogy), majd tovább hajtottam.

A másik fontos hír, hogy ebben a pillanatban baszott meg a bank értékbecslés címén 12 rugóra, aminek ugye nagyon örülök. Az értékfelmérő csajnak akkora picsája volt, hogy nem hittem el, pedig ha abból leadna, akkor fulljó lenne. De hát az élet kegyetlen és isten megteremté a zsírszövetet.

Voltam tegnap koncerten. Remek volt, nagyon. Spec. haverzenekarban egyik haver már nem játszik. Meglepődtem. Aztán sört ittam és koncertet néztem és voltak ezek a fiatal (mintha olyan kurva öreg lennék) srácok és bazmeg, irígy voltam. Így a születésnapom felé közeledve neurotikus leszek és a férfi klimax tipikus jeleit mutatom. De itt vagyok elmúltam x és nálam y-nal fiatalabbak turnéznak, míg mi... Szóval míg mi nem turnézunk, nem koncertezünk, sőt nem is... Najó de.

Biztos beáll mindenkinek az a helyzet, amikor úgy érzi, hogy lefele vezet az út. Nekem valahogy most, pedig ne járjon a pofám, lesz próbatermünk is talán. De akik velünk kezdtek egy időben bárhol (vagy később), azok már tartanak valahol. Csak mi szopunk?