Tegnap bukó nélkül indultam el reggel - ejj a kapkodás - és nem éreztem jól magam útközben. Ez jó jel alapvetően. Továbbá arra a megállapításra jutottam, hogy a következő biciklim mégiscsak egy kontrafékes Csepel lesz, első és hátsó kerekében egy-egy enyhe nyolcassal, kotyogó középcsapággyal és guminyomós első fékkel, mert mostanában ha rátehénkedek a kormányra ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy 44/12-re váltsak és addig döngessem, amíg össze nem esek.
Többek között ezért fogasoztam fel tegnap. Mert hülye voltam és kitaláltam, hogy most én akkor kemény mokány módra úgy megyek a Moscau Platzra, hogy üllői-múzeumkr-bajcsy-margitk. Persze ez jelentős fáradtsághoz vezetett, így este már csak egy gurulásra tellett véges (mit véges, elenyészően véges) energiáimból.
Egyébiránt tekerési (bocs Twztd) balekságomból kifolyólag arra gondoltam, hogy veszek szlikk gumit és szlikkesítem a gépet, bekenem csukamájolajjal, hogy jobban csússzék rajta a beton. A vágyálmokat félretéve hétvégére egy géptisztítást terveztem be, inkluzíve láncleszedéstisztítással, mert borzalmas hangok jönnek alulról. Japersze, kap teflonost a drága utána.
