Megnéztem szombaton a Giro di Lombardia utolsó egy óráját. Bettini oktatott. Wegmann szenvedett. Bettini aranyosan elbőgte magát az utolsó tíz méteren (két hete halt meg a tesója, neki ajánlotta a győzelmet, ha). Wegmann végül harmadik lett, de aznap este a Giro-ról szóló hírekben mindig az ő keservesen vicsorgó fejét alkalmazták vágóképnek. Egyébként jó verseny volt, Bettini egyszer majdnem nekiszállt a szalagkorlátnak (kb. 50-60 km/h környékén), majd azt kikormányozva a kőfalnak akart nekirepülni.
A legkeményebb az egészben mégis az a 9 kilóméteres emelkedő volt, ahol kiderült, hogy mitől világbajnok az olasz. A csávó úgy meghúzta minden egyes alkalommal az iramot, amikor valaki próbálkozott támadással, mintha csak laza bemelegítő edzés lenne. Na itt vérzett el Wegmann is. De azért a nap hőse mégis ő lett.
