Kezdődik ott a dolog, hogy ez a nemzet - a magyar, igen - nem képes egy kurva ünnepet normálisan megünnepelni.  Mindenképpen szervez az egyik politikai erő magának egy sajátot, amit meglepő módon kampány célokra használ fel. Nem mondtam volna? A permanens kampány országában élünk. Aztán a kormány is tesz megjegyzéseket, hogy mi méltó meg mi nem.

Aztán van egy megfoghatatlan halmaz, amiben van mélymagyar, meta-ötvenhatos, gyér hajzatú nemzeti-radikális fiatal és még sok minden más. Ezek meg vonulnak azok után, hogy a jog és kötelesség szerint ki lettek ebrudalva a Kossuth térről. Corvin közbe, hova máshova... Aztán vissza a Kossuthra. Persze meg lett mondva, hogy oda ne tessék, mert baj lesz. Azt is megmondták két hete, hogy aki a kockakő-egylet közelébe megy, az is kap. Sebaj.

Azért csak egy brutális állat a rendőr, merthát betartja a szavát. Meg teszi a dolgát. De ettől független brutális állat, a hatalom kiszolgálója, amely pedig nem a jóistentől származtatja hatalmát, mint a tisztességes liberálisból hirtelen átvedlett polgári-demokrata-keresztény-jobboldali, hanem a komcsiktól. Biztos így van, ezt mondták. Mocskos kommunisták.

A megfoghatatlan halmaz némi babakocsival és erősen radikális elemekkel keveredve önszublimációban megcsinálta a kis groteszk ötvenhatját. Sajnos a mocskos kommunisták ezt is vérbe folytották. Legalább kivégzés nem volt. Mázli. Pedig, ha a rendőrök múlik biztos lett volna. Azok brutális, agresszív állatok.

Most pedig egyetlen vezérünk az EP-ben kampányol, hogy basszanak már ki a kormánnyal, mert ezek kommunisták.

Fürge Calwer is megtudta, amikor beállt a Bosszú Démonának, hogy bárhonnét lehet még mélyebbre süllyedni.

Nálunk nincs párbeszéd, itt minden kampányeszköz, itt minden taktika része, itt minden felhasználható bármire. Ha a politikai felek nem kezdenek meg párbeszédet, ha nem vesznek vissza az igen emelt szintből, ha nem hagyják abba az egymásra mutogatást, akkor minden nap olyan lesz, mint a tegnapi. Ezer problémája van ennek az országnak és ennek a társadalomnak, amit nem beszéltek és nem beszélnek meg. Ezekkel kéne foglalkozni, nem azzal, hogy ki hazudott. Egy egészséges társadalom kitermeli az aránylag egészséges politikai elitjét. Egy beteg társadalom nem képes erre. Ez a társadalom pedig beteg.

Beteg, mert itt vannak emberek, akiknek szitokszó egyik-másik politikai irányzat. Akik saját polgártársaikat lenézik, megvetik mert más a pártpreferenciájuk. Akik képesek kommunistázni 16 évvel a rendszerváltás után.

Beteg, mert rohad az egészségügy, rohad az oktatás, rohad a nyugdíjrendszer, meg úgy rohad minden, mert semmit sem lehet normálisan finanszírozni. Örülnék, ha minden kedves politikusunk szakmai kérdésekben lenne nagy legény a kis bizottságában. Köpködni én is tudok. Folyamatosan nemet mondani is. Sőt még hőbörögni is. Csak ahhoz nem kell ész.

Miért nem képes a politikai elit kiállni egymás mellé és úgy ünnepelni? Úgy tenni, mintha normális emberek lennénk? Miért nem képes maga a kedves nemzet erre?

Ki akar most ebben az országban élni? Én nem. Ebben nem.

Én egy élhető országot akarok. Ahol vannak gesztusok. Ahol nem köpködik egymást az emberek. Nem akarok egy ilyen gesztusok nélküli, folyamatosan kampányoló, folyamatosan lázban égő országot.

Ui.: Most azt gondolod, hogy köcsög balos vagyok és biztos igazad van. De nem fogok politikai korrektség címszó alatt mindenkibe belerúgni egyet, hogy úgy tűnjön korrekt vagyok. Nem korrektedni akarok, csak elfogadni.