Van a jó zene, meg van az a fajta zene, amiből a témák nagy részét lenyúlnám.

Mindenféle megmondás nélkül, az új High On Fire album nagyon jó (nekem). Van benne hosszú kezdés sokszor - mondj egy zenekart, ahol nem vágják minden számnál gyorsan a képedbe a refrént, hogy megjegyezd! Van benne ez a durván kopott hang (Matt Pike). Van benne gitározás és gitárhangzás, ami annyira elüt mindenféle most divatos metal core faszkodástól (Matt Pike ez is). És persze a dob, ami nem ám szarrá triggerelt és mer úgy ütni a dobos, mint egy bespeedezett srác a hetvenes évekből (Des Kensel). Van basszusgitáros is a zenekarban (Jeff Matz), de ez a zene nem róla szól.

Az alapvetően metálos dobra jön rá Pike - jaj most "rockújságírós" fordulat jön - összetéveszthetetlen gitározása és az a szétivott, szétdohányzott énekhangja. Az előbb hangzás beli fejtegetésbe bonyolódtam, de ezt gyorsan kitöröltem. Dalokat így manapság senki sem ír, főleg nem ilyen témákból. A számok ütnek, a hangzás tuti, minden erős, feszes, élettel teli. Nem hittem volna, hogy a Blessed Black Wings után van még új a nap alatt.

Jól esne belerúgni egyes stílusok elvakult hívőibe, de inkább ne legyél gyökér és hallgass rendes zenét. Nesze:


powered by ODEO

High On Fire, High On Fire Myspace.