Das Model

Az egyetemen környékén feltűnt egy arc. Fülbevaló mindkét fülben, enyhén ködös tekintet, fekete ruha és erős lepukkantság. Nem, nem olyan, mint egy átmulatott éjszaka után, nem is olyan, mint amikor zsinórban dolgozol 50 órát. Olyan, amikor életed egy jelentős részét mákonyban töltöd. Kicsit megvisel.

Pár napja egy bőrkabátot próbált ránksózni, de elhajtottuk. Mentem szendvicsért a büfébe többedmagammal. Nem volt agresszív, mint a cigányok. A bőrkabátot - ha valóban az volt - egy kék szemetes zacskó szerűségben szorongatta. Meg is említette a társam, hogy a csávó biztos be van cuccozva.

Ma álltam kint az épület előtt. Minden reggel kint állok az épület előtt - már amikor bemegyek. Veszek egy kávét a metrónál, az átmelegíti a kezem, aztán meg jól esik felébredni tőle, ahogy kortyolgatom az épület előtt. Hosszúkávé mi más lenne. Egy szálat is elszívok mellé, vagy kettőt. Ahogy kijön. Ez a szertartásom.

Talán a második slukknál tartottam, amikor jött az arc. Nem volt nála semmi, gondoltam jön a lehúzás. Valamit szólt hozzám, de épp üvöltött a fülembe az, hogy a hazugságaim hatalmukba kerítenek vagy hogy eggyé válok velük. Sikerült a fülemből kivakarni a két dugaszt, mire azt kérdezte:
- Mire vársz?
Valamit motyogtam, mire kért egy szál cigit. Adtam neki, tűz is kéne. Elkezdtem hisztis lenni. Egy fontos szám közepén zavartak meg és még öngyújtót is én adjak? Adtam. Miközben rágyújtott megnéztem a kezét. Sötét nikotinfolt éktelenkedett a kezén. Iszonyat sokat bagózhat.
- Sokat járok erre felé. Te, mit tanultok itt? - kérdezte.
- Műszaki informatikát - válaszoltam.
- Műszaki informatikát? - kérdezett vissza.
- Műszaki informatikát. Tudod mi az informatika? - próbáltam betájolni, hogy honnét is indulunk.
- Számítógépek, meg ilyesmi - válaszolta. - És akkor számítógéppel rajzoltok dolgokat?
- Nem egészen. Hálózatokat tervezünk, programokat írunk... Pl. annak az autónak a vezérlését - és rámutattam valami japán autóra, ami épp a sarkon befordult a metró felé.
- Akkor te jól fogsz keresni... Én eldrogoztam nyolc évemet. Most jöttem ki az elvonóról... Karosszéria fényező voltam, azt is abba kellett hagyni - merengett.
- A karosszéria fényezés is jól fizet nem? - kérdeztem. Valami rémlett egy jól menő zenekar két tagjáról - akik történetesen testvérek -, hogy így kezdték életüket a nagyvárosban.
- Jajaja... - adott igazat nekem. - Csak abba kellett hagynom.
Ekkor a cigim végére értem és elköszöntem, mire ő is:
- Jó... tanulást - mondta kelletlenül.
- Kösz - biccentettem és bementem az épületbe.