Van road movie. A road movie arról szól, hogy az emberek úton vannak és közben töténik velük valami. Van egy ilyen nevű műsor a Tiloson, ami road movie-s zenéket játszik. Nos, a roadblog is valami hasonló, mert úton leszek és elmesélem, hogy mi történik.

A dolog úgy néz ki, hogy egy zenekar cuccait fogom szállítani. Nem teherautóval, nem turnébusszal, hanem egy Opel Corsa-val. Ezt tudom biztosítani, nekik viszont nincs kocsijuk - a Marshall láda meg nem mászik haza magától. A gitárost régebbről ismerem, egy suliba jártunk és kb. három évig egymás mellett ültünk. A zenekar neve Level Exit.

Nem az első alkalom, hogy cuccot szállítok nekik, anno a WigWam2-es szeletelésükkor is segédkeztem. Életem első komoly találkozása az alkoholmentes sörrel (5 üveg Dr. Eher) ekkor történt.

Zene. A zene fontos dolog vezetés közben, főleg ha éjszaka van és mindenki alszik vagy egyedül vagyok. A zene fontos dolog egy fehér ember számára. Érdemes eklektikusan válogatnom. Odafele felpörgetős zenéket akarok hallgatni, míg hazafele a lassú, emlékezős, de nem álmosító zenéket. A hazaút igazából a legszebb, mert úton lenni jó. Amikor Alsóörsön laktam, sokszor vasárnap este vonatoztam le, néztem a mezőket, fákat, állomásokat, a vizet. A kezdőcsapatom a következő: Air, Bran Van 3000, Brand New Sin, Crematory, Lamb Of God, A Life Once Lost, Melissa Auf Der Maur, Sahg, Slayer, Walls Of Jericho.

Kocsi. A wagent a kórházból hoztam el. Nem egy tüdőgondozó, hogy csodálkozzal, de azért valahogy mégis K-Európa, ahogy a csíkos pizsamában és bordó köpenyben, zokni nélkül, papucsban dohányznak a páciensek a mentőbeálló előtt. Amikor ezt ráadásul családosan teszik, az végképp. Egyébként az autó sárga, ami nem valami r'n'r.

Pénz, paripa, fegyver. A kocsit kipakoltam. Esernyő nem fog kelleni, ahogy bevásárlószatyor sem. Pókra viszont szükség van, a Marshall láda szeret egy-egy induláskor megindulni és nem ma akarok új hátsó ablakot. Egy táskába bedobtam a fontosabb dolgokat, úgy is mint mappa, papírok, zsebkendő - még mindig nádhás vadok -, pókok. Telefon sem árt. Csokit dobtam be, meg kekszet.

Útvonal. Ha idegen helyre megyek, akkor mindig megtervezem és megtanulom az útvonalat. Láttam már milyen az, amikor egy ember ismeretlen környezetbe csöppen és egynél több dologgal kell foglalkoznia. Általában katasztrófa, ordibálás, de minimum pánik a vége. Ezt el akarom kerülni, de legalábbis minimalizálni. Gps-es navigációs rendszerem nincs. A címeket felírtam, ahogy azt a pár telefonszámot is, amelyre szükségem lesz.

Hamarosan itt az idő. Meglátjuk hogy sül el ez a vállalkozás és persze az este. Addig is hallgasd meg Varga Feri szakítós mixét. Posztolta az Értékellek, mint embert blogra, ami jelenleg az ország legjobb közösségi blogja.