Das Model

Indulás. Régebben az a mondás járta hétvégén, Pesten: Ráérsz később elindulni, hisz úgy sincs senki a városban. Az utóbbi fél év tapasztalata azt mutatja, hogy sem szombaton, sem vasárnap nincsen kisebb forgalom, mint hétközben, napközben.

Bedobom a táskám a kocsiba és indulás. Szerencsére nálam maradt a kukatároló kulcscsomója (rajta a garázskulccsal), így a garázs ki- és bezárásához nem kell a slusszkulccsal szarakodnom. Le gyorsan a Moszkvára - Lamb Of God üt -, majd tovább az Erzsébet hídra. Sajnos nincs sok helyismeretem a Rákóczi teret illetően, így az Üllői felől közelítem meg. A metróépítés eléggé átrajzolta a teret, így a változatos forgalmi rend egyre távolabb sodor a céltól, de végül segít egy sarki parkolóhely. Csodálkozom, hogy nincs fizetősdi szombaton egyáltalán - pedig a kiszállás előtt némi aprót a zsebembe tuszkolok. Egy lerobbant öreg fater lehúz egy szál cigivel, de nem bánom. Ha ott téblábol még egy kis ideig, akkor figyel a kocsira, legalábbis remélem. Átbaktatok a téren egy nagyobb kerülővel, megnézem a csarnokot hátulról. Egy módos, ünneplős roma család békés káoszban diskurál a járdán és az út szélén, miközben az ellenkező irányba egyirányú utcából kihajt egy drága Peugeot. Végre a kapuhoz érek, elővakarom a telefonom, megkeresem a dobos számát és.

Első megálló. A nem kapcsolható jelzést sípolja a telefon, de semmi beszéd. Gyanús. Tárcsázom a gitárost, ugyanaz. Kezdek pánikolni, de kiszúrok egy boltot, ami még félig nyitva van. Ha majd minden veszve van, akkor kikönyörgök egy gyors telefonálást. Arra gyanakszom, hogy nincs link a két szolgáltató között, ezért megpróbálom az otthoni vonalas számom. Ugyanaz. Egy kibekapcs után végre kapcsol, jönnek le. Várakozás közben - ami hosszúra nyúlik -, egy hangszerbolt kirakatában felfedezek egy BOSS DS-1-es torzítót. Nemrég hallgattam meg a minta felvételeit és jól szól. Megjelenik a dobos és barátnője is. Elindulunk a kocsihoz, van cucc rendesen. Közben azon agyalok, hogy an férünk el, ha bekerül majd a gitárcucc is.

Irány Angyal City. Dobos kollégával megbeszéljük a VSTi plugin-ek rejtelmeit, az előre felvett dobsávokat és a masterelés témakörét. Állítólag jól szól a cucc, amit legutóbb kevertem és kérdezik, hogy lehet ilyen gitárhangzást gyártani. Megpróbálom elmondani amit tudok: Több sáv, kompresszor, masterelő plugin, panorámázás. Közben már a külső körúton haladunk és elvétem a jobbra kanyart. Ismeretlen helyen találom magam - mit is mondtam az útvonaltervezésről? - majd a Béke térre lyukadunk ki. Na ezt nem akartam. Gyors jobbra egy mellékutcába, amiből át a túloldalra, majd némi egyirányú utcázás és végre a gitáros háza előtt vagyunk.

Második megálló. Lent maradnak én meg fel az ötödikre. A gitáros már készülődik, szalutálok a szülőknek, majd gyorsan megtámadom a WC-t. Utána megtárgyalom a klub kérdés témakörét a faterral, aki nagy erősítőművész egyébként. Aztán letoljuk a Marshall fejládát. Dögnehéz, szerencsére vannak kerekei. A küszöbök így is szivatnak. Lent egyből kipattan mindenki a kocsiból, behalmozzuk a dolgokat. Hely csak elől marad, ezért dobos és barátnője lábon közelítik meg a célt, amely már nincs messze. Mi még szöszölünk egy sort, aztán irány.

Helyismeretem továbbra sem nyerő, a körúton majdnem elrontok egy kanyarodást, de végül sikerül a Váci útra kerülni. A Google Maps műholdas nézete segített, így tudom, hogy a belső sávból pont be lehet kanyarodni az áhított szervíz útra. Hely is van a bejárattól nem messze.

Végállomás. Nem pakolunk ki, lenézünk a klubba, a terepszemlét mindig meg kell tartani. Elég csöves vagyok a vörös pulóver/borosta/sál kombóban, de leszarom. Valami torzított gitár szól egy szellőzőn keresztül, felmerül a kérdés, hogy mennyit késtünk? Lent gyors regisztráció a jegyszedőnél, aki szép sárga karszalaggal billogoz meg minket. A gitáros a szervezőt keresi, aki elvileg hátul van. Benézünk a koncertterembe, fiatal srácok tesznek-vesznek a színpadon, a hangmérnök a szervező. A gitáros megérdeklődi a felállást meg a zenekar kezdését. Az utóbbi kérdésre adott választól majdnem infarktust kapok.