Első állomás. A gitárossal és a cimborával gyorsan elvisszük a Marshall-t. A kocsiba hamar bedobjuk és már megyünk is. A szervízútról tenni kell egy háztömbnyi kerülőt, ami egy erős focipálya méretet jelent, majd újra a Vácin. A gitáros navigál, így nem kell izzadnom a kanyarodások miatt, minden simán megy. Láda ki a ház előtt, hárman cuccolunk fel. Gitároséknál már mindenki alszik ezért némileg óvatosan tologatjuk át a küszöbön a ládát. Minden gyorsan megy. Aztán kocsiba vissza és irány a klub.
Nyugizás. Mikor visszaérünk már reszel egy zenekar, meglepő módon a hangmérnök énekel. Jól összepróbált produkció, de jellegtelen. Kiérzek belőle valami erőlködést, amitől inkább a csocsóasztalhoz menekülök, ahol haver zenekar két tagja borzalmas alakítás mellet szív ki dobos barátnőjétől. Kicsit üldögélek, beszélgetek az énekessel, akinek új állása van, majd előre nézek és elkapom egy tőlem fél méterre álló lány hosszú tekintetét. Nem tudom hova tenni a dolgot. Beugrok csocsózni egy keveset, nyerünk. A haver zenekar már nagyon részeg. Megjelenik a gitáros, tanácsára kimegyek vele bárpultot támasztani. Fogy a söröm, közben dumálgatunk hárman a cimborával. A dobos még egy sört inna aztán léphetünk, nekem is jó így. Beverem a hatodik NA-t, ami már nem esik annyira jól. Nem nagyon tudok már koncentrálni, csak balra-jobbra forgatom a fejem. Közben újabb zenekar veszi át a terepet. A gitáos a sót beleönti a tekilába és úgy issza. Én hirtelen felállok elmegyek WC-re, ahol összefutok a dobossal. Úgy döntünk, hogy indulás van. A kisteremben szemetest keresek és megpillantok egy párt félrevonulva. Csak az arcukat látom, de egyből tudom, hogy valami fontos beszélgetésben vannak. Megállapítom, hogy a fontos beszélgetések az arra legkevésbé alkalmas időben és helyen történnek. Mindig.
Második állomás. Elköszönés közben felnyaláboljuk a cuccokat és bepakolunk a kocsiba. Ismét a tiszteletkör a tömb körül, majd suhanunk a Vácin. A zöld lámpára most rá se hajtok, úgy is piros lesz. Több helyen kikapcsolják a lámpákat, sárga villogás néha, amíg a szem ellát. Nem nagyon beszélgetünk, mindenki álmos és fáradt. A Rákoczi térre sikerül egy trükkös megoldással ráfordulni, a tömb előtt pont van hely. Gyors kipakolás és elköszönés. Visszaülök a kocsiba és nem indítok.
Roadblog - visszaút
2008.02.25. 14:37 Balint
Szólj hozzá!
Címkék: koncert exit élő road level roadblog level exit
A bejegyzés trackback címe:
https://dasmodel.blog.hu/api/trackback/id/tr41353211
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.