Már maga az is, hogy az ember profi körülmények között játszik. Példának okáért, kb. bedugtam az erősítőbe a basszust és állítottam kettőt, majd egyből jött a technikus és simába belőtte az EQ-t helyettem. Kértem gitárt kontrollba, egyből jött, stb. Persze volt szopó is, hisz az egyik gitárláda nem 2x8 hanem 2x4 Ohmos volt, így a helyi Mesa-t kellett használni. Cserébe atomul szólt. Cső rulez, na. A hangtechnika pazar ezen a helyen, a technikusi gárda meg kifejezetten profi, rutinos és normális.
Másodiknak játszottunk egyébként, így hamar nekiláttunk aljasodni. Csocsóban pl. megalázó vereséget szenvedett Blanka és Laccci kolléga, pedig gyűlölök elől játszani. A backstage-ben volt pult, 16 (!!!!) sör/bor/üdítő kupon állt rendelkezésünkre. Mivel a zenekar 50%-a aránylag hamar távozott, így humanitárius célokra használtuk fel egy részét (úgyismint barátok/barátnők itatása). Ami jó lett volna az a kajajegy, mert akárhogy is nézzük 8 órán keresztül volt ott mindenki. Viszont korrekt pénzért korrekt nagy szenyát lehetett kapni.
A délután jelentős részét csocsóval, chillin'-nel, dumcsival töltöttem, mindezt kedves barátaink társaságában. Az utsó három produkciót azért megnéztem, mert a Harvester mégiscsak viccgrind hatalmasság, az Archaic mégiscsak thrash kalapálás (és az utóbbi napok erős Slayer/Nevermore terápiája után kívánja a szervezetem), a Lake Of Mind meg progmetál jóság és különben is haverok.
Az első ötbe nem kerültünk be, eredményt meg még nem tudok. Amellett, hogy egy jó délután/este volt, sok mókával és kacagással, volt pár kemény tanulság. Beállni tudni kell. A magyar metálfelhozatal kemény és nagyon de nagyon erős zenekarok vannak. Nekünk (és leginkább nekem) meg van hova fejlődni még.
Senkit se tévesszen meg a kép, nem sludge riffet játszok.
