Ezennel vége az egy hónapos munkaviszonyomnak. Leadtam az állapotjelentéseimet a főnökömnek (nem írom le mégegyszer azt, hogy státuszriport, mert epét hányok) - azt mondta rendben vannak. Eltakarítottam az asztalomról a papírhalmot, az ideiglenes gépemről meg lezúztam a felesleges adatokat.
Ettem még az egész előtt egy közepesnél jobb göngyölt-töltött-marhahúsos (vagy sertéshúsos?) valamit a csarnokban. Csendes volt a csarnok is, alig volt vevő a kajastandon. A kedvenc étkeztetőmnél még megtisztelt egy utolsó "Kérsz még valamit?" kérdéssel a pénztároslány. Azt hiszem ők csinálják a legjobban a rizst.
Amikor végeztem az utolsó géppel, felballagtam a div.vez-hez és tőle, meg a főnökömtől is elköszöntem. Adtam egy enyhe nem ízesítésű kitérő választ a jövőre ugyanitt ugyanígy kérdésre, majd lebattyogtam a szobába és összeszedtem a maradék cuccomat. Az utcára kilépve nem éreztem azt, hogy most nekem olyan jó, pedig a belépésem óta erre vártam.
A nagy végeket soha sem tudtam úgy megélni, hogy örömmámorban úszva rohantam az adott intézmény kapujától hazáig vagy a legközelebb kocsmáig. Ez után se lesz másképp.
#50
2005.08.05. 18:28 Balint
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dasmodel.blog.hu/api/trackback/id/tr10175518
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
