I'm a bitch, de a statisztikákat megnézve - amiknek eddig nem tulajdonítottam nagy szerepet - arra az elhatározásra jutottam, hogy ma is nyomok posztot.

Az előző poszt címe valahonnét az egészségügyből jön. Az utóbbi időben sorra hordják be az olyan betegeket a traumatológiára, akikről lépten-nyomon kiderül, hogy szarrá vannak xanax-ozva. Ezek a betegek általában grammos nagyságrendben fogyasztanak. Remélem az SI mértékegység még mindenkinek megy, mert a gyártó honlapja szerint a következő kiszerelésekben kapható a gyógyszer:

XANAX 0,25 mg tabletta
XANAX 0,5 mg tabletta
XANAX 1 mg tabletta

Az üggyel kapcsolatban az ügyeletes orvos csak annyit, mondott: Borzasztó látni, hogyan roncsolja szét az emberek személyiségét ez a gyógyszer.

Igen, most ide valami erkölcsi, szellemi, társadalmi alapvetésnek kéne jönnie. Nem lesz. Ez egy kibaszott énblog és nagyon vissza a gyökerekhez hangulatom van. Annyira, hogy akartam posztolni egy Bran Van 3000-et podcast-ként (persze az odeo.com azóta is nyammog rajta) és ma a 2003-as levelezésembe olvastam bele. Ami azt is jelenti, hogy kesergős énblogposztoknak nézünk elébe. B. verzió, hogy a zenéről fogok írni, ami gondolom senkit nem érdekel. Nyomj egy kommentet, ha igen és nem zenélünk/zenéltünk/fogunk zenélni valahol együtt.

Visszatérve az első részre elég megrázó volt, hogy egy női énblogban más problémairól olvastam. Lesúlyt az az intimitás, amivel szembesültem és az sem teszi boldogabbá a napomat, amikor belefutok olyan utalásokba, amelyekből kijön: Baj van.

Boldogtalanok az emberek és nincs senki aki megsimogatná őket.