Das Model

Az elmúlt hat hónapban minden igyekezetem ellenére bőségesen jutott időm arra, hogy gondolkozzak. Mielőtt azt gondolnád, hogy nagy filozófiai és életbölcsességi eszmefuttatásokat olvashatsz, figyelmeztetlek, hogy nem.

Ebben a jobbára termékelten és sokszor apatikus időszakomban sikerül némileg megértenem saját hibáim egy részét és megérteni azt, hogy mennyi felelősségem van általában a dolgok alakulásában. Az utóbbira a válasz röviden: Sok.

Arra kellett rájönnöm, hogy ha el akarok érni valamit csak magamra számíthatok. Mielőtt arra gondolnál, hogy következik a "egyedül vagyok, senki sem segít, csak magamra számíhatok sirám hardcore zenekarra hangszerelve" rész, hát nem. Egyszerűen arról van szó, hogy amíg nem teszek meg mindent egy ügy érdekében nincs jogom elvárni mástól, hogy segítsen. Az engem terhelő felelősséget nem testálhatom át másra azzal, hogy széttárom a karom és hangosan panaszkodok arról, hogy ebben a kurva országban... Amíg van az a legkisebb dolog, ami rajtam múlik, amit én is megtehetek, addig meg kell tennem és nem várhatom el mástól, hogy megtegye.

Ha pedig meglépem ezeket, a dolgok működnek. Nem más hibája az én mulasztásom, csakis az enyém. Ha pedig nem lépem meg, egyetlen egy dolgot tehetek. Elfogadom és felvállalom, hogy nem voltam képes erre.

What can be done is done.